Tomaso Kemeny versei
Fotó: rawpixel
Tomaso Kemeny versei

Az Örök Diszharmóniából

A bűnözők lelopták
az égről a csillagokat, és a világ
a részletekben osztott kárhozat
kereskedőivel népesült be;
az isteni gyermek,
kit  festett Symone keze,
ártatlanság-sütők prédája lett.
Segítséget többé nem kérhetett
senki senkitől. Ekkor történt, hogy
Mária az ellenség szablyája alá
hajtotta fejét, és vére megfestette
örökös forrását a bűnnek.

Kristálycédula Bretonnak

Kedves André,
a jelek
csodacilinderéből
egy cédula száll fel
azzal az elhatározással,
hogy e rövid költemény
minden szótagja
csillagmélységben
fogadja be
az otthontalan
szerelmeseket,
a csavargókat,
a jó házból való
deviánsokat,
 és korunk szemérmetlen
igazságtalanságának
áldozatait.
A sötétben egy hang susogja nekem:
"Je respire au-delá
de ma propre poitrine".*

*"Saját mellkasomon túl veszek lélegzetet.”

A vers szerzőjéről
Tomaso Kemeny (1938)

Magyarországi születésű olasz költő.

A fordítóról
Szkárosi Endre (1952)

Költő, italianista, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, az ELTE egyetemi tanára. Legutóbbi kötete: Égzsák : Szkár channel : régi és új hangköltemények (AmbroBook, 2020).

Kapcsolódó
Tomaso Kemeny versei
Tomaso Kemeny versei