Isten csak azelőtt beszél, hogy megteremt,
aztán némán kísér át a sötét éjjelen.
Íme, e szavak hangzanak a kezdet előtt,
szavak, amelyeket beborít a köd:

Az érzékekből, s a józanságból kiűzetve
titkos vágyad legmélyébe ereszkedj le,
ott találva öltöztess fel.

A dolgok mögött tűzvészként növekedj,
hogy árnyékaik kifeszített szövete
teljesen takarjon engem.

Engedd, hogy Szépség és Borzalom benned zengjen,
csak lépni muszáj, egyetlen érzés sincs túlságosan távol.
És ne engedj el engem.
Közel van már a föld,
amit Életnek neveztem.

Ha megtalálod, felismered
a komolyságáról.

Add a kezed.

*

A vers eredeti címe: [Gott spricht zu jedem nur, eh er ihn macht…]