Aranyló kék éji zene
     Szürke harmóniára vált:
     Okker szénával telt uszályt
Lehelt a rakpart: és vele

A jéghideg, a sárga köd
     Hidakra kúszott, házfalak
     Árnyéka járt s lidércalak,
A Szent Pál gömbje mind fölött.

Majd ébredésnek zaja kelt;
     Nyüzsgött az utcán sok szekér:
     S a csillanó tetőkre tért
Egy kismadár és énekelt.

De magában egy szürke nő,
     Nap csókolta fakó haját,
     Bolyongott gázlángfényen át,
Az ajka tűz, a szíve kő.