Olga Stehlíková: Nevek
Fotó: NLD
Olga Stehlíková: Nevek

tüdőd csendesen működik a csillagok alatt
oldalról, a párnán fekve
látom a legjobban, milyen fáradhatatlanul
tágítja a mellkasod
bizonyára épp meggyőzöl valakit valamiről
aztán az álom átvezet egy hosszú folyosóra
tele fenyegető kilincsekkel

a feneked elernyed, a lábaidat is ellazítod
a sötétség engedélyt ad: kezembe veszem a kapcsolót
megsimogathatom pihenő lábszárad
válaszra nem várva, mi amúgy sem tetszene

Ezt hallgasd meg:
mindig elegánsan voltam elégedetlen veled:
semmilyen csúnya grimasz
vagy észrevehető hegek
de telhetetlen vagy, mint egy zsírsav
nem bámulnak utánad
soha nem kerülsz szorult helyzetbe mindig van nálad zsebkendő

a beszakadt bőr vagyok a körmöd mellett
tudtad, hogy a keresztneveink mennyire leíró jellegűek, mennyire
meghatároznak minket?

Képzeld csak magad elé:
Pedro – széles kalap és bőrnadrág, szegecses öv
Isabella – tiszta, hideg, megközelíthetetlen szőke
Cyril – kedves, de csúfolódó, ritkás szakállal
Horst – sörivó, egyenes jellem, pocak és kopaszság
Malika – olyan jó, hogy már nem él
Én – te, én

*

A vers a Petőfi Kulturális Ügynökség idén megjelenő cseh költészeti antológiájában is szerepelni fog; eredeti cím: Jména.

A vers szerzőjéről
Olga Stehlíková (1977)

Cseh költő, szerkesztő, kritikus.

A fordítóról
Izsó Zita (1986)

Gérecz Attila-díjas költő, drámaíró, műfordító, az 1749 szerkesztője. Legutóbbi kötete: Éjszakai földet érés (Scolar Kiadó, 2018), legutóbbi fordítása: Rafael Pinedo: Plop (FISZ-Kalligram, 2019).