Vándor,
ki időutazó leszel
miként mi is tettük átkelve
vízmosásokon
rozsdás síneken
városaink és
országaink között,
megfigyelve eközben
emberszemmel
az idő-tájakat,
az eón hegytömbjeit,
az évszázadok hegyeit,
az évek tisztásait,
és korunkig eljutva
meglátod, milyenek is vagyunk,
minket meg ne vess.
Miközben várod
a megkésett fényvonatokat
bordáidat horzsolva
sivár bolygóközi állomások
várótermeinek
hologram-padjain
és fénnyel sötétségre nyomtatott
bölcs könyveket olvasol
arról, hogyan véreztünk el
nyelveken és hiteken,
bocsásd meg sok hazugságunkat
hordozva előítéletek béklyóit
melyektől nem láttuk a világot.
Ne vess meg minket, légy jóságos hozzánk.
Mert ha benned
nem lesz gyűlölet,
nem éltünk hiába.
És ne légy hozzánk hasonlatos,
ne játszd meg a bolondot a Teremtő előtt,
legalább te légy őrzője testvérednek.

*

A vers eredeti címe: Poslanica putniku