Füves ember örököse

Nyelvét nem tanultam meg soha –
a pollennel szétszóródó szavakat.
Jussomtól megfosztott az idő. És mi maradt mindabból:
egykor bájoló füvek illatát őrző zacskók,
elenyészett teák nyikorgó fiókjai,
padlások, melyeken reménytelen a huzat…
Olykor segítségre szorulva keres valaki –
akkor hazudok a képességeimről.
Elmagányosodtam, csupán egyetlen barátom van –
a harangöntő fiú a Rubljov-filmben…
Úgyhogy ő sincsen.
A napok – mint az éjszakák a katedrálisban, arccal a hideg padon.
Kamra a világ, amelyben Isten hiányát őrzik.

Labirintus

A labirintus nem egyszerűen
zsineg alatt nyírt sövény.
Nem is a szögletek harsogó kakofóniája
amelyek csattanva ütköznek
mint billiárdasztalon a golyók
és melyek fárasztó
eredménye az egyszerű valóság.
Hanem mint a mosoly harmonikus elemzése
hirtelen elveszi nyugalmadat
s csak úgy ülsz,
Ariadné gombolyagával zsebedben
és ökörfejjel a láthatáron,
képtelen arra, hogy létezz
valaha is a folyosón kívül.

*

A versek eredeti címe: Travarev naslednik; Lavirint