Mei Yaochen versei
Fotó: PxHere
Mei Yaochen versei

Álomból ébredve

Sokat álmodok esténként róla,
Felébredek, és emlék lesz belőle.
Emlékszem, amikor még éltél,
Semmit sem értem el a világon.
Hiszek ezekben az álmokban, de
Miért nem látom az arcodat?
Újra visszatérsz, hozzám beszélsz,
Ám szavaid üresek és némák.
És valódi ébredés az,
Ha csak összezavar, hogy magamhoz térek?

Álmom jő

Hirtelen álmom jő,
A víz bal partján
Ülünk némán.
Hirtelen álmom jő,
A hegynek szélén
Lakunk csendben.
Vajon víz a víz?
Nem látom elfolyni.
Vajon hegy a hegy?
Nem látom ösvényét.
Vajon te vagy te?
Nem látom, hogy elmész.
Felébredek és nincs semmim,
Csak a könnyeim ömlenek,
Igaz volt, vagy mégsem?

*

Jegyzetek:

A szövegek eredeti címei és megjelenési helyei:

梅堯臣, 夢覺, https://www.arteducation.com.tw/shiwenv_86e80d58d59b.html

梅堯臣, 來夢,https://www.arteducation.com.tw/shiwenv_93d06f50bc12.html

A versek a Magyar Kultúra című lapban is megjelennek.

A vers szerzőjéről
Mei Yaochen (1002-1060)

Kínai költő.  A Song-dinasztia költészetének egyik legnagyobb alakja, újítója.

A fordítóról
Kiss Marcell (1978)

Műfordító. Kínai, koreai, japán és angol nyelvből dolgozik. Fontosabb fordításai: Gao Xingjian: Lélek-hegy (2008), Han Kang: Nemes teremtmények (2018), Mo Yan: Élni és halni végkimerülésig (2020)