A toronyban a nyelv visszaűz
a szótag szakadékába, és a főnevet
porrá őrli, fölmorzsolva
a telet, amely a szent földet belakta.

Immár kinyíltak a dal útjai:
jöjjenek a virágok és minden teremtmény,
hadd köpjenek a verseimre; rohanjanak
a megnevezhetetlen küszöbhöz, mely

a sötétből a sötétbe vezet, és kizsigerel.

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: Nella torre, Fiori estinti (Kihalt virágok), 2019. (Terra d’Ulivi edizioni)