Lidija Dujić versei
Fotó: Shutterstock
Lidija Dujić versei

Konvergencia

Egyszóval, én Péter vagyok.  

Kakasszó nélkül is megtagadom apostoli szolgálatomat
amikor szláv nyelvű hamis barátokat halásztunk
hálókkal beborítva a magasban redőző  fiatalabb hegyhátakat;
metsző síkföldi széllel  csőrünkben
raktuk át a szunnyadó tavakat császárságok határain,
hol titkolt gyermekeink gyűjtögettek narráció-kövületeket
 - mielőtt még felfedezett minket a földrész
amelyet majd benépesítünk lármás hallgatásokkal. 

Jézus a visszapillantó tükörben

sajátjai által megfeszítve
két rabló között
digitális korban
– kihívó a ringben
aki egyik sarokból a másikba ugrik
elkerülve így az ellenkező oldalról a közvetlen (össze)csapást,

leginkább tartalékjátékos az üvegháttérben
gyűjtögeti a rózsafüzér labdácskáit 
földi maradványok hálóiba.

                                                                                                                                                                                     *
A versek eredeti címei: Konvergencija, Isus na retrovizoru
A vers szerzőjéről
Lidija Dujić (1965)

Horvát költő, egyetemi tanár, szerkesztő.

A fordítóról
Vujicsics Marietta (1946)

Műfordító, szerkesztő, diplomata, a Nagyvilág c. világirodalmi folyóirat rovatvezetője és olvasószerkesztője, majd a Külügyminisztérium vezető főtanácsosa (jelenleg nyugdíjas). A szerb és horvát irodalom jelentős szerzőit fordította magyar nyelvre.