Lidija Dujić: Vers, prózában
Fotó: Unsplash
Lidija Dujić: Vers, prózában

Igyekszem őt rábeszélni, mozduljon,
húzódjon arrébb, vagy legalább hajoljon
át a nyitott szárnyon.
Lábujjammal súrolom a levegő apró kerekeit
kihúznék egy szálat Tommaseo Szikrácskáiból
vagy segítenék Az Éjszaka Gáspárjának
az ablak ellipszisében
sarkon fordulni
mert nem veszi észre a virágmotívumokat
ám kipróbálja
a bíborszínű időjárás-vészjelzést
miközben lecsap az újabb hőség.

Reggel összevetjük jegyzeteinket az álmatlanságról
majd megállapítjuk, ki lesz, aki pórul jár.

*

A vers eredeti címe: Pjesma u prozi

A vers szerzőjéről
Lidija Dujić (1965)

Horvát költő, egyetemi tanár, szerkesztő.

A fordítóról
Vujicsics Marietta (1946)

Műfordító, szerkesztő, diplomata, a Nagyvilág c. világirodalmi folyóirat rovatvezetője és olvasószerkesztője, majd a Külügyminisztérium vezető főtanácsosa (jelenleg nyugdíjas). A szerb és horvát irodalom jelentős szerzőit fordította magyar nyelvre.

Kapcsolódó
Lidija Dujić versei