Lance Henson versei
Fotó: Library of Congress
Lance Henson versei

Ezt súgta nekem a nagyanyám

Légy óvatos a fehérek félelemmel telített városaival
Azokkal, ahol a vakok börtönbe zárták a látókat
Ahol minden vágyuk a szabadulás
Fájó hazugságok rongyolódnak a molylepkék égő szárnyai között
Légy óvatos azokkal, akik más húsából élnek
Az emberi hulladék hasüregéből érkezők
Felfalják a rájuk meredő szemeket
Az ősi sötétség ürülékéből keletkezettek
Halott isteneik fejét hordozzák
Odaadásuk jeleként
Isteneik rothadt tányérából esznek
Gyermekként erre kényszerítve...
Nagyanyám rám nézett és ezt súgta
Légy óvatos a fehérek városaival

Mistah[1] ének                                                                                   

Csillagok lazítják a kötést
a csonttalan égen

Van egy szoba,
mosolygó ablakain kívül
rázzák le magukról a pányvát
a megbilincselt csontvázak

Az egyik felébredt
A másik alszik
Vak kecskék mezején
Koldusként szültük meg a tél monológját

Felégett Tájon a
Perzselt megbánás nevei
Között bolyongunk

A zápor kormányát tekerve
Az elhullott nevek ruháiban

Bőrkesztyűbe gyűjtve őket
Hogy viselhesse a következő rászoruló

,.,.-,.-,.-,-.,.-,.,.,-.,-.,-.,-.,-.,-.,-

Madarak                                                                                         

Harkály bökte át csőrével az univerzumot
melegsége szétterjed
átjárja
az alattam levő zsályát és behatol a föld remegő arcába

Figyeld a hollót
Mozdulatlan folyó sekélyében ízleli árnyékát

Letérdeltem az utca közepén
halott veréb szemébe néztem
a szürkévé homályosuló szemben felhő karikák gyűltek össze

Sastollat emeltem a föld ellenségei felé
cédrushamut
és ellenállást
fújtam feléjük a toll hegyéről

Hordoztam a Mistah csontjait

A szellemek eszenciája
Kutyaharcos imák tátongó emlékezetébe
és láng nélküli
de élettel teli csejen tüzekbe
van mélyen eltemetve

Anyáinknak                                                                         

Puha eső öleli át a virágokat hallgatásával
Amint a villám lecsap
Az éjszaka megrázza az ősi harangot

Kinyitják szemüket
A felhőkben rejtőzködő koncentrikus fények

 Téged keresnek és
Anyáinkat

 .,.,.-,-.,.-,.-,-.,-.,.-,.-,.-,-.,-.

Emlékezés az el nem tűnő belső álmokra                        

 Emlékezés az el nem tűnő belső álmokra
A kora reggel apró csendjeire
A bennem levő vándorra
Fiatalságom harcos nagybátyjai között
A repdeső molylepkékben fürdő veranda fényei azokon a nyarakon Oklahomában
Pislákol, mint a forróság a búzaföldeken
Pislákol a zűrös létben, a peyote holdon
Féllábon álló
Szürkegém
A még mindig élénk vízben
Twelfe Mile Pointnál

*

Jegyzetek:

[1] Csejen szó, jelentése szellem és/vagy amerikai uhu

A versek eredetileg a következő kötetben jelentek meg: Lance Henson: Voyager: For the Cheyenne, Mauna Kea Edition, 2020.

A vers szerzőjéről
Lance Henson (1944)

csejen (vagy sájen), oglala – sziú -francia származású amerikai költő, indián aktivista, Tizennyolc verseskötet és két színdarab szerzője, verseit huszonhat nyelvre fordították le. Another Train Ride címmel dzsesszköltészeti CD-je jelent meg 1999-ben. Táncosként és festőként több alkalommal részt vett a csejenn (sájen) Sun Dance ceremónián.

A fordítóról
Gyukics Gábor (1958)

Költő, műfordító. Az Egyesült Államokban kiadott Hungary Beat Poet Laureate életműdíj birtokosa.