Lépésenként dobpergéssel jelezve az időt,
mellettem tette meg azt az utat, amit feladtam.
Azt mondjuk, Elment, messzire, a halálon túlra,
Jó kedvet kívánunk neki és jó utat.
Majd ha én távozom,
engedjetek elmennem.
…
Ez egy elégia elégia ellen,
egy dal hanyatlásunk dala ellen.
Ereszd szélnek a szellemarcú emlékezetet
Higanyozott ablak mögött -
Emlékezve, előtted állva -
Nem haltunk meg és nem tűntünk el.
Ez egy elégia a kesergés ellen,
amiről tudjuk, hogy csak a természeténél fogva lesz sikeres,
ahol, ami elveszett, újra elveszhet,
soha nem tér vissza, sem napfényben,
sem a fényben, amit magaddal viszel.
Akik elhagytak,
oly sokat hagytak nekem.
Elmentek.
…
A rokonaink között járok,
A patások, a repülni
és az úszni tudók között,
a hideg, mély vízben, és azok között, akik
betakarják a füvet sokaságukban,
akik gyermekeik gyermekeit hordozzák
még anyjuk méhében is.
A kertben sétálok,
ahol nővéreink gyümölcsei táplálnak.
Karjaikat a lugasok köré fonják
vagy egyenesen és magasan állnak, vagy végigkúsznak
a földön tökterméseikkel, kincseikkel,
melyek hónapokig kitartanak a csípős hidegben.
…
Illetődj meg ezen a varázslaton:
A sziklarajzok átvészelték
az időjárás évezredeit,
veszélyes zuhatagok mellett
mutatják az utat a múltba,
a festett víziszörny
nem csupán történet,
tanítás is:
a kihalás nem őslakos szó.
A történet folytatódik.
…
Bár lehet, hogy növekvő tekintélyével
megroppantja a földet, én lazán sétálok
a testvéri nap fénye alatt.
Átszeli az óceánokat,
Megcsókolja az ég végtelen
peremét.
A nagymama hold
ezüstbe burkolja a világot,
minden vízpartot megformál,
amerre elhalad.
Üdvözlöm testemben.
…
Egy tányért hagyok elöl az őseimnek.
Álmomban tanácsot kérek tőlük.
Egyszer a nagymamám hozzám lépett és ezt kérdezte,
Meleg, élő hangon:
Mit fogsz visszaadni?
…
Már jóval halála előtt gyászolod távozását,
Ő az, aki saját agyag és vályog testéből nevelt fel,
szoknyái befedik zöld legelőkkel teli mezőidet.
És még itt van, hogy szeressétek,
dala szelíd, kitartó szél,
mely magjait hordja
az újrakezdéshez.
…
Ez egy elégia elégia ellen.
Egy ünnep.
Valahol a réten
minden eső után
csontok hullanak könnyedén a földre.
Mérföldeken át virágzik a harmatkása.
*
A mű eredeti címe: Elegy Against Elegy
