A zongora olyasmi volt, amin játszott a kezével
a kezével, ami nem akármi
apró kalapácsokkal volt tele sötét
teste egy cetnek
muzikális bútor
és ő, mint egy matrjoska baba egy túl apró 

széken, a dalt anyjának ajánlotta, apró
fejfordulat, a keze
nem nyomkodja az elefántcsont bútort,
bár úgy tűnik, leereszkedik és megpihen, akármi,
egyszerre nehéz és súlytalan, ahogy egy cet
szeli át az óceán sötétjét. 

Hallgattunk a bár sötét
szorításában, azon az apró
helyen a felszín alatt, ahogy a cetben
Jónás kinyúlt, vak keze
nem érintett akármit,
hanem a test eleven bútorát

azt a bútort
melyben az élet otthon gubbaszt a sötétben.
Ez volt az egyik ilyen akármi,
hogy amikor átkutattam a táskám apró
zugait, nem tudtam a kezem
egy tollra tenni, így zongora cet

volt minden, amit elraktam azon az estén, zongora cet
és ahogy a bútorok
rövidültek, úgy pihentették az emberek a kezüket
a földön, guggolva a sötétben,
egy csapat melegen öltözött népzenész egy apró
helyen. Ezeket az akármiket

őrzöm meg, ezek az akármik,
amik a felszínre törnek levegőért, ahogy a cet.
Alaszkában apám látta, ahogy egy apró
grizzly előmászott a bútorokból
télen, a hosszú sötét
karma, mancsa, keze. 

Mi is a kéz, akármi,
téli álmot alvó medve, sötét zongora, cet.
A világ, egy babaház az apró bútoraival.

***

A fordító jegyzete

Kate Camp 1972-es születésű új-zélandi költő, akinek hat verseskötete jelent meg. Több irodalmi díj nyertese; egy ideig rádiós műsorvezetőként dolgozott a Radio New Zealand National reggeli műsorában, jelenleg a Te Papa Tongarewa múzeumnál dolgozik a marketingkommunikációs osztály vezetőjeként. Ez utóbbival, azt hiszem, sok magyar kortárs alkotó tud azonosulni, tekintve, hogy milyen sokan helyezkedtek el az elmúlt időkben marketinges területen megélhetési okokból. Bevallom őszintén, sok olvasóhoz hasonlóan én is ennek a versnek a kapcsán találkoztam először Kate Camp nevével, és mivel a verseimhez hasonlóan a fordításaimon is szívesen ülök hosszabb ideig, ezért reménykedtem, hogy esetleg be tudjuk vonni a szerzőt a folyamatba, mert ha van rá lehetőségem, alapvetően jobban szeretek (korábbi tapasztalataim alapján) a szerzővel karöltve dolgozni egy fordításon. Erre sajnos a szűkre szabott időben nem nyílt lehetőség, viszont Mesterházi Mónika, akivel egyébként a Független Mentorhálózat programban egy évet szorosan dolgoztunk együtt, hasznos tanácsokkal látott el a sestina-fordítás kapcsán. Magát a munkát nagyon élveztem, különösen jól esik néha kötött formában fordítani, mivel, azt hiszem, a kissé kényszeres, szívesen matematizáló oldalát mozgatja meg az agyamnak. 

*

A szöveg eredeti megjelenési helye: Kate Camp: The Mirror of Annihilated Souls. Wellington: Victoria University Press, 2010.