Karel Toman: Külváros
Karel Toman: Külváros

A napfényért is kár
egy ilyen lepukkant külvárosban,
az utolsó hópehelyért is,
ami az utcalámpa fényében kavarog. 

Édes otthonra lel itt
undor, erkölcstelenség és mocsok,
a bűn itt szunnyad,
a gyerekek beilleszkednek a csőcselékbe.

Jézus urunk, ha
csendes mosollyal betévednél ide,
a töviskoszorút
még mélyebbre nyomnák a homlokodba.

Misszionárius anya, ide
el kéne jönnöd, hogy egyenlőséget és szeretetet
prédikálj az embereknek.
Bárányka, ragaszkodj más tájakhoz.

A napfényért is kár,
amikor egy ilyen tetves sarokba hull.
Mindenért kár, csak
a bacilusok bosszújáért nem a kanálisban.

 

A vers szerzőjéről
Karel Toman (1877-1952)

Cseh író , költő.   

A fordítóról
Vörös István (1964)

József Attila-díjas költő, író, drámaíró, műfordító.