Húgom, ma éjjel szégyellnélek dicsérni

Hajnali két óra
Villám, orkán, eső – mind ismerős
Az ajtót elzáró vaslapot elfordítja a szél
A vihar felcsavar egy apró emberárnyat
S mint egy papírlapot, befújja
– Húgom, hogyhogy hamarabb jöttél haza?
– Leesett a cukrom, szédültem, brigádvezetőm elengedett.
– Negyven percig buszoztál?
– Egy taxisofőr Wuhanból elhozott.
Arca hófehér, hangja erőtlen
A lázmérő szerint homloka 33,1 fokos

Fertőtlenítőt spriccel kezére, többször is kezet mos
Tisztára törli orrlyukát, fülét
Figyelem mozdulatait, kezem remegni kezd
A védőszemüveg mögül
Nem látom, arcán az a csepp
Könny vagy odafröcskölt fertőtlenítő
Leveszi a maszkot
Homlokán, orrnyergén, arcán, füle mögött
Vízhólyagok, hegek – tüntetnek az alacsony vércukor és fagy bűntársai
Nincs erőm, hogy bármit mondjak
Bármilyen vigaszszó hamisan csengene
Ruhát és cipőt cserél
Felveszi egyszer használatos papucsát
Fél óra fürdés 56 fokosnál melegebb vízben, enni csak ezután szabad

Mindenki tudja,
Tízegynéhány óra a szűk védőruhában
Enni, inni, üríteni nem lehet
Munka előtt keveset együnk és ne igyunk
Védőruhából miért nincs még mindig elég?
Nem vehetne fel újat a műszak közepén?
Az se baj, ha túlórázni kell.
Leesett cukrod miatt hazatért kishúgom
Arcodra máig nem emlékezem
Száz kishúg
Száz maszk mindnek szépségét eltakarja
S hány leeső vércukrot elrejt, amit nem látok
Vagy pedig, az a kimondhatatlan vagy pedig…

 Húgom, ma este nem dicsérhetlek
Minden dicsérő vers bűnös
Minden becsapott lelkiismeret
Le kell hogy térdeljen előtted
Maszkot fel, s amint megfordulsz
Eszembe jut hirtelen,
Fel kéne venni még egy maszkot
A dühöngő viharral szemben
Süketnek s vaknak tetessem magam?

Kérlek, ne zavarjatok

Hadd vegyem le a védőruhát és a maszkot
Hadd bújjon ki páncéljából húsom
Hadd támasszam meg testem
Hadd lélegezzem nyugodtan
Ó…
A jelszó a tiétek
A dicshimnusz a tiétek
A propaganda, a sok példakép, mind a tiétek
Én csak végzem a kötelességem
Segítek egy gyógyító lelkiismerete szerint
Gyakran félmeztelenül kell a küzdőtérre lépnem
Nincs idő választani élet s halál között
Tényleg nincs bennem semmi magasztos gondolat
Nem kell nekem virágfüzér
Ne is tapsoljatok
Ne legyek munka hőse, mártír, valahányadik érdemfokozat se kell
Nem azért jöttem Wuhanba, hogy a cseresznyevirágzást csodáljam
Vagy az élvezetekért, vagy a bókokért
Csak azt szeretném, hogy a járvány után békén hazatérjek
Ha csak egy rakás csont marad is belőlem,
akkor is hazaviszem magam a gyerekeknek s a szülőknek
Kérdezem:
Ki szeretne társa urnáját cipelve
indulni el hazafelé?
Újságok, újságírók
Kérlek, ne zavarjatok újra
Az úgynevezett tényleges helyzetre, számadatokra
Se időm, se kedvem figyelni
Fáradván egy napon s egy éjen át
Pihenés, alvás
Jobban kell, mint magasztaló szavak
Ha lehet, látogassátok meg
Az elsüllyedt otthonokat
Száll-e füst a tűzhelyükről?
S megtalálta-e a gazdájuk
a krematóriumoknál kóborló mobilokat?