Néha közéjük képzelem magam,
otthonom végre a légkör felső rétegében.
De leginkább figyelmen kívül hagyom őket, és csak
az elmémet elfelhőző dolgokra gondolok: tartozás, számlák,
aggályok, feladatok fenyegető fellege.
De időről időre felnézek,
elámulok egy felhalmozódó struktúrán,
és eszembe jut régi tanárom, Stan,
aki “békíthető mestereknek” nevezte őket,
és akinek minden felhő mintha Constable festménye
lett volna, azé a felhőmesteré,
aki “olajjal írta le őket
a ragyogásuk miatt”, és mindegyikben rátalált
egy alanyra, mely “ellensúlyozza a
fák és a dobogó lovak légies gravitációját.”
Stan mégis a fákban találta meg saját
témáját, a földbe gyökerező felhőkben,
amiken elméjében minden éjjel gyülekeztek
a madarak, miközben írni kezdett,
alvást halasztva, olykor hajnalig,
mikor végül, munkájával elégedetten
visszamászott a fáról, és csatlakozott
a fűben ácsorgó lovakhoz.

*

A szerző a 2023-as PesText Fesztivál vendége lesz.

A szerző jegyzete: Az idézett szöveg Stanley Plumly Constables Clouds for Keats (Constable felhői Keatsnek) című verséből származik, a The Marriage in the Trees (Házasság a fák között) című kötetből. Stan, a felhők megszállotja, 2019-ben halt meg. Ezt az elégiát neki írtam.