Ennek egy hosszú versnek kellene lennie.
Hány méh rajzik ki a szívemből? Hányszor próbáltam hasztalan
közeledni egy magas fiúhoz?
Hosszú vers.
Hányszor veszítette el a nevemet apám egy állat
szőrében? Apám, aki minden egyes megfejt tehén
nevére emlékszik.
Egy hosszú vers, tele vérrel.
Fáradt szívemből csak rajzanak a méhek egyre messzebb. Messzebb,
mint valaha is képzeltem.
Rajzanak a levegőben és rászállnak az ünneplőbe öltözött
kamaszok mellkasára. A fehér ingükre.
Véres méhek ritka virágokon. Mint egy régi vers,
a múlt összes sérelmével. Egy meg nem vívott háború.
Az apám neve pedig csak egy katona egy
meleg testű állat hátán.
Egy hosszú vers, mint a nyílt ég, ami nem mutat fel
semmit a jövőből, csak hagyja értelmezni magát.
Mint a messzire rajzó méhkas, ami sosem tér vissza.
Mert a szívem folyékony és nincs se ajtaja, se tervrajza.
Mindentől messzire menekül. A bal fülem felsérti egy szederfa
ága és hallom a dalát.

*

A szöveg eredeti címe és megjelenési helye:  "O meu corazón aos vinte e quatro anos". In: Lixeiro. Vigo, Xerais, 2021.