Ioana Nicolaie: 2022. 02. 22.
Fotó: Pexels
Ioana Nicolaie: 2022. 02. 22.

A szerelemre gondolok
miközben copfba fogom a hajam
az inkákra a dioptriákra
a háborúra hogy kirobbanhatna
de nem kezdődik el

a harmadik évezredben a háború
nem kezdődhet el
hiszen a faj most békés
képzett és tanult valamit
a történelemből

a huszon-és-egyedik században
a konfliktusok jelentéktelenek
csupán egyezményesek a határok
nincsenek jól kivezényelt alakulatok
sem zászlók vagy célra tartott fegyverek
hiszen az emberek, igen, az emberek,
ahogy Sandburg mondja,
keményen fotosoppolt
síkokon éldegélnek

tiszta ügy, a háború
nem kezdődhet el
a katonák legófigurák vagy legfeljebb
valamilyen videójátékban menetelnek
a tárgyalások sikeresek, a világ vezetői
nem akadnak el szavukban

egy fiókban dörren
az eltévedt lövedékgránát;
de biztosan csak illúzió
mint az éjjeliszekrény
és a hajgumi amely
elpattan ha túlságosan meg-
feszítik.

*

A vers eredeti címe: (22.02.2022.)

A vers szerzőjéről
Ioana Nicolaie (1974)

Román költő. 

A fordítóról
Szonda Szabolcs (1974)

Műfordító, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója. Legutóbbi fordítása: Florin Irimia: A kínai kisautók rejtélye és más történetek (Lector, 2022)

Kapcsolódó
Ioana Nicolaie: Feketén-fehéren