Íme a történet, mely makacsságból és egy kevés levegőből való
Íme a történet, mely makacsságból és egy kevés levegőből való –
azoknak a története, akik szótlanul táncoltak Isten előtt.
Akik forogtak és szökelltek. Hangot adva mássalhangzóknak, amelyeket
csak egymás füle véd meg.
Hason fekszünk e hallgatásban, Uram.
Hadd mossuk meg arcunkat a szélben, és hadd felejtsük el a ragaszkodás szigorú formáit.
Hadd fogjon a terhes asszony a kezében valami agyagból valót.
Hisz Istenben, igen, de országának
anyáiban is, akik leveszik cipőjüket,
és sétálnak. Lépésük nyoma eltörli szintaxisunkat.
Hadd térdeljen a férje a tetőre, krákogva
(a türelem titkáért a feleség türelmében).
Ő a férfi, aki szereti a tetőket, ma éjjel és ma éjjel, szeretkeznek a feledésig,
hadd legyen övék a vakok fénye.
Lesz bizonyíték, lesz bizonyíték.
Míg az utcákat helikopterek bombázzák, mit ők ketten nyitnak ki, kinyílik.
A csönd micsoda? Valami bennünk az égből.
Kivégzőosztag
Az erkélyeken napfény. A nyárfákon napfény, ajkunkon is.
Ma nem süti el fegyverét senki.
Egy lány levágja haját egy képzeletbeli ollóval –
az olló napfényben, a haja napfényben.
Egy másik lány elcseni egy alvó katona cipőjét, akit fény nyársalt föl.
Ahogy a katonák felébrednek, és bámulnak, ahogy bámuljuk őket,
mit látnak?
Ma ötven nőt lőttek agyon a Lerna utcában.
Leülök megírni és elmondani neked, amit tudok:
a kislány úgy tanulja meg a világot, hogy a szájába teszi,
a lányból nő lesz, és a nőből: föld.
Test, téged vádolnak minden dolgokért, kik a
testben keresik, mi a testben nem él.
*
A versek eredeti megjelenési helye: Deaf Republic, Faber & Faber, London, 2019.