Heid E. Erdrich versei
Fotó: Pixabay / Leandro De Carvalho
Heid E. Erdrich versei

Küszöbön

Képzeljük el egy gyermek rugalmas látásmódját,
akinek krétaszürke járda és
rozsdás hinta jelenti a világot

Az egész elbűvölő világ
olcsó fémláncokból szitáló pelyhekbe öltözteti
azt, amit a hó egy nap bizonyos pontján meghagyott

Gyér barna fű a visszavonuló hó helyén
a moha pompás világa, völgy apró embereknek.
A világ, mely jóságosan visszahozta az életet

a préri levegőtlen kopár teléből.
Íme a kincs, amit a hó tárt elénk:
Jégbe üvegezett juharlevél, tökéletesen zöld maradt.

Macskaszem-üveggolyók ékszerként burkolják a homokozót.
A szezon végén rálelünk a legfontosabbra:
visszakapjuk azt, ami a fluxusban elveszett.

Nehéz lecke ez egy küszöbön felnövő
minden parttól távoli hullámok után
vágyakozó lánynak

Szellem Nemzet

Felfelé reptükben lángoló madarak,
zuhanó ég.

Sokszor zuhant már le az ég:
égő könyvtárakra,
lángoló kalitkákra,
papagájok szajkózzák nevüket
csíkok Tenocstitlan felett.

A Szellem Nemzet egyre nő,
egy nap alatt ezrekkel duzzadt.
Azon a napon rendült meg a föld Törökországban,
Kínában, Indiában, Japánban.

Madarak égnek el New York
teljesen kék ege fölött.
Gyerekek jelzik ijedt reppenésüket.
Amikor sötét alakokat látnak zuhanni
mint régen a mennyből kiűzetetteket,
nem mondják azonnal, nem tudok.

Mind egy pillanat alatt, minden pillanatban
jön a Szellem Nemzet.
Sötét alakok buknak a kamerára.
Nevek, emelet szerinti rangok, gyülekezet.

Felfelé reptükben lángoló madarak,
zuhan az ég. Megtelik az ég.
Egyként mozdul a Szellem Nemzet.
Több mint elég az újrázáshoz,
hogy tartsuk a lelket a csecsemőkben.

Egyként mozdul a Szellem Nemzet
elég erős ahhoz, hogy rávegye a bolygót,
hogy újra bejárja körkörös ösvényét.

Fehér zaj gép

Óceáni hullámokra hangolódva
            nyugtató, és nyugtató és –
bosszantó sirálysikoly.

A tenger hangján túl
            újabb zúgás és süvítés
és egy gyengéd kattanás, morajlás.

Közös zúgás és süvítés
            bármilyen anyát jobban meggyőz,
mint egy álsáskabéka vagy szívverés.

Felbukkan és gyorsan áramlik körötte
                        a tudás
és a mindent felülmúló elégedettség
                        legózik a fia.

Nincs zaj, csupán zúgás és süvítés,
            mozgásba lendül a
Mini Pusztító Fegyverek gyengéd kattanása.

*

A versek eredeti címe és megjelenési helye: LiminalGhost NationWhite Noise Machine; in: National Monuments, Michigan State University Press, American Indian Studies Series, 2008.

A fordító jegyzete: A szerző pedagógus, múzeumi kurátor, aktivista, az őslakos videóköltészet egyik első kivitelezője. Ezidáig hét kötete jelent meg. Az őslakos nyelv újraélesztése céljából testvérével, Louise Erdrichhel megalapította a Birchbark Alapítványt. Minnesotában és dolgozik. Több jelentős irodalmi díj birtokosa.

A vers szerzőjéről
Heid E. Erdrich (1963)

Amerikai odzsibve költő.

A fordítóról
Gyukics Gábor (1958)

Költő, műfordító. Az Egyesült Államokban kiadott Hungary Beat Poet Laureate életműdíj birtokosa.