Marin Mălaicu-Hondrari: Ha ellenállhatnék az emlékek erős levegőjének
Marin Mălaicu-Hondrari: Ha ellenállhatnék az emlékek erős levegőjének

Töltök egy whiskeyt. Nem érdekel
milyen idő van.
Csak egy darabka üveg
mellett szeretnék ülni,
az átláthatóság és egy olyan élet illúziójával,
amely odaát folytatódik.
Ha lemeredhetnék itt,
ha ellenállhatnék az emlékek erős levegőjének,
legalább annyi ideig, amíg a jég ebben a pohárban ellenáll az olvadásnak!
Jobb így:
kis belső szerv, alig használt, olyan, mint egy régi pendrive.
A köpeny övét keresem. Leszedem a gyertyatartóról. Kiveszem a telefont a hűtőből.
Nemsokára jön a kislányunk a suliból.
Eleget ittam ahhoz, hogy szerető anya lehessek.
Ötezer olajfaág se tudna változtatni az életemen.
Vagy mittudomén.

A vers szerzőjéről
Marin Mălaicu-Hondrari (1971)

Román költő, prózaíró.

A fordítóról
Száva Csanád

Prágai Tamás-díjas erdélyi költő, műfordító.