Ez a legidősebb ginkgófa az egész Merrimack-völgyben legalábbis így mondja Delma miközben hatalmas törzse mellett állunk az ő kezében jéghideg gin-tonik mindketten a legyezőszerű levelekkel díszített vékony ágakat nézzük fajtájuk utolsó példányai egészen a paleocénből mondja Henry a poharában lévő jeget zörgetve szemüvege mögül sandítva kortyolgatva pont olyan kalapot visel mint a nagyapám a legutolsó napok már ezek mikor férfiak kalapot viselnek és kertjükben a gyep zölden párállik és nyújtózik házuk végétől egészen a folyóig az ember szemfogait is odaadná ezért a folyópartért nagyanyám azt mondja ajkai a vékony rúzsréteggel halványrózsaszínre fagytak sötétszürke hajtincsei fülcimpái mögé tekerednek keretezve lifegő fülbevalóit melyek hasonlóképp ragyognak mint Delma karkötője erről meg azt mondják mikor fölhívom a hasonlóságra figyelmüket hogy mindkettőt ugyanazon az utazáson vásárolták Bangkokban az utolsó napokban mielőtt nők egymagukban utaztak de senki már senki sem utazik úgy mint akkor ők a nők mikor még napokba telt bárhová is eljutni és mindenki kiöltözött a repülőutakra vagy csak reptéri találkákra hiszen akkor még ezek különleges alkalmaknak számítottak és Henry és Delma épp visszatértek Argentínából idézték vissza a fát pöttyöző napfényt a késő nyárban föllobbanó fénypöttyözte fatörzset csak a poharukban koccanó jég hallik más semmi meg a nevetés a szemeikben meg néhány whist-csata ígérete vacsora után miközben egy gyapjúsál alatt feküdtem a halványrózsaszín rózsákkal díszített kanapén melyet talán senki sem használt előtte és egy délután miután meghalt az apám kölcsönvettem anyám autóját hogy jégkrémet szerezzek és a száztízes úton mentem száztizennégyes helyett mert nem vezettem arrafelé már évek óta és megláttam a táblát Groveland és ösztönből arra kanyarodtam amerre Henry és Delma háza állhatott és visszaosontam valakinek a kertje alatt csak hogy kiderítsem valós-e az álom és ott állt a kétszázhetven millió éves ginkgó akinek jelentőségére már senki sem emlékszik talán Henry és Delma és létezésük tökéletes mágiája is elfeledve csak ötévesen én emlékszem aki egy hatalmas narancssárga cabrio Cadillacben alszom miközben nagyszüleim épp vigyáztak rám azon az éjszakán de képtelenek voltak kihagyni néhány jó whist-csatát

***

A fordító jegyzete:

Jeremy Faro a massachusettsi Cambridge-ből a University of Cambridge-en át ljubljanai Fulbright-kitérővel vissza a száztízes vagy száztizenhármas úton Grovelanden keresztül Massachusetsbe Cambridge-be ott él férjével és egy kutyával olvasom egy matéval és citromfűvel és akácmézzel ízesített teával a kezemben a májusi melegben és eszembe jut hiszen amikor fordítottad a Grovelandet és kerested hogy hol lehet a nem jelölt központozás tél volt még és föltűnt valami szalagcím hogy Kínában járvány újabb madárinfluenza hiszti gondoltad akkor

*

A szöveg eredeti megjelenési helye: Jeremy Faro: „Groveland, Massachusetts, Summer 1979”. The New England Poetry Club, 2020. 01. 02.