Zohran Mamdani beiktatására írt vers, New York, 2026. január 1.

El kell képzelned:

Ki mondta, hogy túl sötét a bőröd / hogy
Túl nagydarab, túl bizarr vagy?
Ki mondta, hogy túl szegény vagy /
Túl fura? Túl kövér?

El kell képzelned:

Ki mondta, hogy csendben kell maradnod?
Ki hallotta, mi történt veled, és aztán
Fennakadt a szeme?

Ki próbálta lecserélni a neved
Láthatatlanra?

El kell képzelned:

Ki hallotta a neved és
Nem volt hajlandó kimondani?
Ki nézett az órájára és
Mondta, hogy – „Most nem”? 

James Baldwin írta:
„A hely, ahova beilleszkedek,
Nem létezik, amíg
Létre nem hozom.”

New York City, a találékonyság városa
Kavargó metropolisz, élénkítő
És megújító,

New York, a valóság városa,
Ahol a kanyonok
Száz nyelven
Susognak,

New York,
Ahol szerencsés éned
Várja
Megérkezésed,

Ahol mindig van talaj
A gyökereidnek.

Ez a mi időnk.

A mi ízünk / a mi fűszerünk
A zsivajgásunk, ritmusunk,
Dobbanásunk.

Őseink
Visszhangjában,
Akik gondoskodtak róla, hogy tudjuk,
Kik vagyunk.

A kitartás városa,
Az ellenállás városa,

El kell képzelned:

Egy sereg, mely egyetlen lövés nélkül
Győzelmet arat,

Jókedv, amin elkopik
A {nem} sziklája.

Elég a sértésekből,
Elég a bezárt ajtókból,
Elég a trükkök tárházából,
Elég a félelemből / elég a szégyenből,
Elég a régi módszerekből.
El kell képzelned:

Az a hely, amire azt mondták, nem volt a tied
Az az idő, amire azt mondták, soha nem lesz a tied.
Kivilágosodott a láthatatlan város, a küszöbön áll.
Ez a pillanat a bizonyíték.

*

A vers eredeti címe: Proof

A fordító jegyzete: Cornelius Eady versei nagyrészt a jazz, a blues, a családi élet, az erőszak, valamint faji és társadalmi kérdésekre összpontosítanak. Szövegeit gyakran dicsérik egyszerű és közérthető nyelvezetük miatt. Nyolc kötet szerzője. 1992-ben Pulitzer díjra jelölték. A Cave Canem Foundation társalapítója – a szervezet 1996-ban Toi Derricotte-val alapították az afroamerikai alulreprezentáció és elszigeteltség orvoslására.