Bei Dao versei
Bei Dao versei

Metróállomás

azok a beton villanypóznák
valójában a folyómederben lebegő
levágott farönkök
hiszed-e
sas ide sose száll,
bár mindenféle nyúlbőr sapkák
mutatkoznak az úton
hiszed-e
az éjszaka közepén csak a kecskék
özönlik el nyájba verődve a várost
neonfénytől tarkára festve
hiszed-e

Ne kérdezd a korunkat

a tudatlanság erdejében
a rét repülőszőnyegén közelítettük meg az eget

ahogy elfoglaltunk egy bizonyos lakást,
úgy elfoglaltuk az igazságot is
a város hálózatába tévedt kocsi
felmászik a betonszakadékon
kábelekkel gúzsba kötött házak közt
az éj egy idegen levelét hozza
a lépcsőház elernyedt
csapdába ejtett kőoroszlánok
közös gazdáink

ne kérdezd a korunkat
álomba merülünk, mint halak a hűtőházban
a műfogsort pohárba rakjuk
elválik tőlünk árnyékunk
újból lemetsszük
a ruhaujjból kinövő száraz ágakat
egy-egy szál kifakadt
vérvörös ajak

A vers szerzőjéről
Bei Dao (1949)

Kínai–amerikai költő, író, az 1970-es évek végétől a kínai irodalmat megújító „homályos költészet” mozgalmának egyik alapítója. Az 1989-es Tiananmen téri események után külföldre menekült, 2009 óta amerikai állampolgár.

A fordítóról
Kenéz Janka Borbála (1998)

Sinológus hallgató, műfordító.

Kapcsolódó
Bei Dao versei