Tér

a gyerekek körben ülnek
keringés fenn a völgyben
nem tudva, mi van odalenn

emléktábla
egy város terén
fekete eső
ürességtől kongó utcák
csatorna halad egy másik
város felé

körben ülünk
kialudt tűzhely mellett
nem tudva, mi van odafenn

Prága

egy falusi molyraj megrohanja a várost
utcalámpák, kísérteties arcok
vékony hosszú lábak támasztják az éjjeli eget
vannak szellemek, van történelem
térképen nem jelölt földalatti érctelér
Prága vaskos idege
az álom épp órát mulaszt, az álom
felhőn ülő szigorú apa
van apa, van öröklési jog
egy egér kószál a palota folyosóin
árnyak szolgái veszik körül
az évszázad kapujából induló könnyű fogat
útközben tankká változott
az igazság épp kiválasztja ellenségeit
van igazság, van felejtés
a szélben részeg imbolyog, mint porzó
a por átkát lerázta
átkel a Moldva feletti idő
hídján, belép a vakító nappalba
régi szobrok tele gyűlölködéssel
van gyűlölködés, van dicsőség
egy árus bársonydarabot terít ki titokzatosan
kérem, adjon igazgyöngybe gyűjtött jó időt