Befalazott kertben növök fel, hideg márvánnyal
és szent hársakkal körülvéve -
nem tudnak megvédeni a vágytól –, kis híján magamhoz érek
a szagod felidézve, időzónákra tőled,
először tiszta, majd savanykás
szeretkezés után. Szemem – a cseles tolvaj - elkapja
a narancsfa alatt a fiatal lányt,
felvesz a szerelme hajáról egy imádkozó sáskát,
zöldjéből betűzi ki az értelmét.
Gyerekek sikonganak, egy férfi
olajba mártja a kenyeret – az emberek még
a háborúban is esznek, elhiszed?
Itt értem meg, hogy szabad vagyok, örök vagyok,
mert te vagy, aki éhezik rám.
A vers eredeti címe és megjelenési helye: Gardens of Babur, Kabul; Poetry Magazine, 2021/01.