A versek hosszúak, mint a női orgazmusok, de olyan
Védtelenek is; és váratlanok, mint a tatárjárások.
Egy teljesen hideg szobában világtérkép, hasonló lehet
A szerelem kinyilatkoztatása, piszkos padló,
Konnektor és szekrények.
Élni annyi, mint minden nap kifárasztani magad az elalváshoz,
Lélegezni annyi, mint kivárni a cigizést, látni
Annyi, mint megtalálni a tükröt.
Csak egy utalás kellene, hogy radarjaim elkapják a lábnyomod,
Még két életre lenne szükségem, hogy túléljek, vagy
Megélhetném a reggelt, hogy felkutassalak, nekem
Még egy üveg, hogy interjút csináljak egy angyallal, még kettő, hogy elaludjak.
Nem fogunk bekerülni a reggeli újságokba, nem fognak minket a rádióhullámok,
A múlt nem az, amit megéltünk, hanem amire emlékezünk.
A legjobbakat nekrológokban írják rólunk, a legjobb
Tettünk a halál, a szeretet legjobb módja, ha magát a szerelmet szeretjük.
Induljunk éjjel, hogy ne féljünk saját árnyékainktól,
Zenét hallgatva, hogy ne fagyjunk meg,
Megszámoljuk kedvenc költőinket, mint az utolsó lőszereket.
A reggel annyira napfényes, hogy inkább teheneket szeretnél fejni,
Nem meghalni, a harmat olyan hideg, hogy szívesebben járnál mezítláb,
A kávé olyan illatos, hogy még megéri lélegezned.
Felszállunk a repülőre, elindítjuk a gépet.
Robbanás előtt csókolózunk.

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: ТЕРОРИЗМ