Jártam városokban, voltam múzeumokban,
Vándoroltam hegyek közt,
Néztem napfelkeltéket és napnyugtákat,
Láttam természeti csodákat,
Csodálkoztam festményeken,
Megálltam szobrok előtt,
Felnéztem az égre, a felhőkre,
Nem tudtam levenni a szemem az óceánról,
De a legszebb dolog, amit az életemben láttam –
A két fogkefénk, ahogy együtt pihentek a
Fürdőszobában, egy idegen város szállodájában,
Ahol először ébredtünk együtt.

Forró, áttetsző nyári levegő,
Cserzett bőröd és a forró szél,
Egy folyó, amelyben a víz melegebb volt
A lélegzetünknél.
Éjszaka csak a szúnyogok zümmögését
Lehetett hallani a nyögéseid mellett,
Aztán a meggyulladó cigarettavég,
Csendes beszélgetés.
A telefonok lemerültek másnap,
Egyedül maradtunk a fákkal, és
Mint kiderült, az egerekkel, akik
Este szétrágták a hátizsákomat és megettek
Minden ételt: kenyérmaradékot, hajdinát,
Egy csomag csipszet, kekszet és egy darab sajtot.
Csak egy doboz cigit hagytak.
Még jó, hogy az egerek nem cigiznek.
Horgásztam, te virágot szedtél,
Fehér szoknyát, fülbevalót és nyakláncot viseltél
Borostyánnal, valamilyen dallamokat dúdoltál,
Azt mondtad: furcsa, hogy Vivaldi írta a Négy évszakot,
És amikor megkérdeztem, miért, azt válaszoltad: nem tudom,
Csak furcsa, nem?
Igen, furcsa vagy.
És amikor lement a nap, néztük, milyen ügyetlenül
Gabalyodik bele a fák tetejébe.
És amikor a nyár véget ért, szétváltunk és
Soha többé nem láttuk egymást.

De a legszebb dolog, amit az életemben láttam –
A két fogkefénk, ahogy együtt pihentek a
Fürdőszobában, egy idegen város szállodájában,
Ahol először ébredtünk együtt.

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: Найпрекрасніше