A város eső után gyönyörű.
Tükörképek hálózata
örömöt ír a pocsolyákba.

Azt is mondhatnánk, hogy
apám emlékére zuhog.

Nagyon messzire sodródom
a víz hátán. A mezőkig
megyek
(gyertek velem, ha akartok,
kísérjetek el)
és újra ott áll,
fiatalon,
egy szikla tetején –
cigarettázik.

Kicsit odébb,
a kút és a fügefa közt én vagyok.
Kezemmel a földet túrom,
víz után kutatok,
vagy egy mandulafa ágára szállok,
amit évek óta senki sem metszett meg.

Tekintetemmel agarainkat követem,
cseppfolyós mozdulatokkal nyargalnak az éj felé.

Induljunk már, mondja. Késő van.
Menjünk, Andrés.
Ránk esteledett.
Szedj össze mindent, ami a mából maradt,
és menjünk.

A vers eredeti címe: Tras la lluvia