Most jó lenne

Most jó lenne napraforgónak lenni,
fordulni
a nap felé,
és mielőtt becsukódnék,
tovább már nem fordulnék;
a naplementét ne lássam.

Jó lenne, ha a színek közt elszaporodna a sárga –
erősödjön általa az égbolt
lazúrkékje –
s ahelyett, hogy a lombot gyalázzák,
gyökereket volna jobb
erősíteni –

mert nekem, anélkül, hogy elszédülnék:
a föld, mint a mennybolt mélye.

Napok, mint a dominó

A napok enyhe lökődéssel
egymásra dőlnek,
és utána semmi,
csak felszálló csend.
Egy mezei gólyaorr csőrét
a blúzomba tűztem,
szegény virág most kifordul,
termőföldet keres.
Fél életem a fikuszfám alatt élem,
gyökerei a házamat tartják,
ágai fészkeket ölelnek.
Ha eljönne a súlytalanság,
hogy kirepítsen az űrbe,
ágaiba kapaszkodnék.
Mellette a kapuban halom újság,
nem érdekelnek.
Nincs új a nap alatt;
fölötte talán még igen.