Tomás Cohen versei (2.)
Fotó: jeep2499 / Shutterstock
Tomás Cohen versei (2.)

A puma

Leültem az erdő közepén,
és odajött hozzám egy puma: vajon azért, hogy megegyen?
Vagy hogy hozzám bújjon? És tud-e
a szerelemről, a csodáról,
amik eloszlatnak minden félelmet
rá szegezett szemeim mögül?
Hallom, ahogy két csont eltörik a lábamban,
akár az iskolai labor
kémcsövei.
Aztán észreveszem dorombolását, és meglátom vad szépségét,
miközben a kezem eltűnik
okkerszínű bundájában.


A tarajos sül bundája

A leggyengédebb pillanatokban
azt szeretném, hogy tegyenek tönkre.

Aztán egy váratlanul mély tócsából kilépve
csöpög rólam a csalódottság.
Már nem akarom, amit idáig akartam.
Eltakarom a szemem.

Tüskéről tüskére veszem le
a tarajos sül bundáját,
amit rám adtál,
és amivel folyton megsebzek másokat.

Aztán, bár továbbra is csöpög rólam valami,
köszönetet mondok a szerencsétlenségemért.
És végre úgy érzem, tudom, mit jelent a keresztelés.

A vers szerzőjéről
Tomás Cohen (1984)

Berlinben élő chilei költő, író, műfordító és festő.

A fordítóról
Izsó Zita (1986)

Gérecz Attila-díjas költő, drámaíró, műfordító, az 1749 szerkesztője. Legutóbbi kötete: Éjszakai földet érés (Scolar Kiadó, 2018), legutóbbi fordítása: Rafael Pinedo: Plop (FISZ-Kalligram, 2019).

Kapcsolódó
Tomás Cohen versei