Tomás Cohen versei
Fotó: Pixabay / ds_30
Tomás Cohen versei

Bauspielplatz

Bárcsak én is Hamburgban
nőttem volna fel, ahol a park egy részét
elkerítették a gyerekeknek, hogy építkezőset játsszanak.
Senki sem maradhat itt hosszabban, aki késznek
érzi magát: a felnőttek
csak letehetik vagy elvihetik
az összes emléküket, kitartó tavaszukat,
és a szereplőt, akit azért írtak a regényükbe,
hogy a végén túlélje a szerzőt és az olvasót – vagyis a fiúkat.

Egy gerezd mandarin

Elég megnyalni egy gerezd mandarin
két oldalán végigfutó
villámrajzolatú erezetét
és a száj fogakkal megerősített
küszöbén tartani, aztán elfordítani
a nyelv kulcsát,
mintha szeretőnk fülcimpájához érnénk -
mert akik egy kicsit is késleltetni tudják a fogyasztást,
azok a varászlatot nem megteremtik,
hanem elhiszik.

* 

A versek eredeti megjelenési helye és ideje: Tomás Cohen, Un árbol de luz íntima, Ediciones Bastante, Santiago, 2019.

A vers szerzőjéről
Tomás Cohen (1984)

Berlinben élő chilei költő, író, műfordító és festő.

A fordítóról
Izsó Zita (1986)

Gérecz Attila-díjas költő, drámaíró, műfordító, az 1749 szerkesztője. Legutóbbi kötete: Éjszakai földet érés (Scolar Kiadó, 2018), legutóbbi fordítása: Rafael Pinedo: Plop (FISZ-Kalligram, 2019).