Idegen várost róva egyre csak
Gyermekeimre gondoltam haza,
Karácsony volt; körűl a házfalak –
Gyerekzsivaj kélt és piac zaja.

S ahogy sodort magával a tömeg,
Fülembe vékony hangocska hatolt:
„Vegye meg, drága úr!” – Cingár gyerek
Hitványka játékszert kínálgatott.

Megtorpantam; egy sápadt gyermekarcot
Rajzolt elém a fakó lámpafény;
Korát, nemét s hogy elém mit is tartott,
A tolongásban nem láthattam én.

A lépcsőről, ahol a gyermek ült,
Hallottam, s tán már torka fájt bele:
„Vegye meg, drága úr!” – szüntelenül,
De nem törődött senki más vele.

S én? – Ügyetlenség volt vagy szégyen-e,
Mi véle boltot kötni visszatart?
El nem érhettem még erszényemet,
A hangocska mögöttem szélbe halt.

De hogy messze volt már lépcső s sarok,
A rettenet akkor szíven ütött,
Mintha saját gyermekem ülne ott,
Kenyeret kérve, míg menekülök.

*

A fordító jegyzete:

Theodor Storm német író, költő (polgári foglalkozása szerint jogász). Bár több városban / tartományban is élt, szülőhelyéhez, a schleswig-holsteini Husum városához élethosszig kötődött. Az utókor prózáját tartja többre, ő maga azonban elsősorban lírikusnak tartotta magát; elbeszéléseinek magva is, állította, lírikusi ihletből keletkezett.

Műve mára ugyan, legalábbis a világirodalmi mezőnyben, méltatlanul feledésbe merült, ám a német nyelvterületen a 19. század legjelentősebb elbeszélői között tartják számon; e státuszt egyedül rövidprózájával (pl. Aquis submersus; Der Doppelgänger; Der Schimmelreiter [A viharlovas]) vívta ki – regényt egyet sem írt.

A vers eredeti címe: Weihnachtsabend.