Túl korainak tűnik gondolkodni
a világ végén
ha ez a nagy és idealista nemzet 150 éve
még bajonettekkel harcolt maga ellen
túl korai azt gondolni megváltozik az időjárás
ha nem cselekszünk időben túl késő
túl korai hogy kihaljanak a fák
hogy a gleccserek elolvadjanak
hogy a jeges imaszőnyegén nyújtózó
jegesmedve alámerüljön
a jólét oly rövidke
évszázada után néhányak számára adomány volt
túl sokaknak túl keveseknek túl sokaknak
oly rövid volt időnk a Macy's-ben és a Cinema Paradisóban
oly rövid volt a tömb körül a próbaút a Cadillacben
túl késő túl korai hogy eltűnjön a víz
hogy a folyók még a tengerek előtt roskadjanak össze
hogy szárnyaikon röppenjenek fel a halak az óceánokból
csak nemrég érkeztünk
épp csak véget ért a rabszolgaság túl későn
túl korán lenne újrakezdeni
az óceánok másik oldalán
épp csak pár évvel azután hogy
a 10000 méteren utazó repülőn
moccanni merünk pár nappal azután
hogy villanyt gyújtottunk a konyhában
miután az első fekete-fehér fotó épp csak elkészült
miután arcképünk megjelent dicsőségesen felkerült
a falra a magazincímlapra
épp miután láttuk magunkat az űrből
mintha vadembernek tükröt tartanál
mintha egy kereszténynek tükröt tartanál túl késő
túl korai hogy eltűnjenek a csillagok
nem sokkal azután hogy láttuk magunkat
feltűnni a végtelen éjszaka távoli peremén
a hosszú menetelés után miután őrülten tolongva
kitántorogtunk a porból és a planktonok közül túl későn
túl korán túl késő
visszafordulni megváltoztatni magunkat az űrben pörögni
a tudás kivilágított folyosóin
beszédünk bonyolult alapszövetében
a véget nem érő történések globális városában
kék és zöld csodánkban túl késő túl korai
búcsúzkodni.

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: Home, in: Nude Descending an Empire, University of Pittsburgh Press, Pittsburgh, Pa., 2014.