Párnakönyv (részlet)
Fotó: https://ja.wikipedia.org/
Párnakönyv (részlet)

5

Elfacsarodik a szívem, ha egy szeretetben nevelt gyereket papnak adnak. Sajnálom, mert nem tartják majd többre, mint egy fadarabot. Eszi azt a pocsék böjti ételt, aztán alszik. Pedig egy fiatalt annyi minden érdekelne. Hiába kellene undorodva elkerülnie azokat a helyeket, ahol nők vannak, hogy bírná ki, hogy be ne kukucskáljon legalább? Még ezt is a szemére hányják. A hegyi aszkétáknak pedig még ennél is borzasztóbb. Ha a kimerültségtől elpillednek, leszidják őket, hogy folyton csak alszanak – nagyon nehéz lehet, vajon hogy viselik? De ez inkább régen volt. Manapság már nem veszik olyan szigorúan.

24

Dolgok, amelyeket hajlamos vagyok ellustálkodni

  • Böjt-napi teendők.
  • A még távoli dolgok előkészületei.
  • Ha sokáig visszavonulok egy templomba.

25

Dolgok, amelyeket mindenki lenéz

  • Beomlott vályogkerítés.
  • Valaki, akiről mindenki tudja, hogy túl jó ember.

 

26

Idegesítő dolgok

  • Szószátyár vendég jön, amikor sietős munkánk van. Ha olyan emberről van szó, akit nem tartunk sokra, biztos el tudjuk küldeni, ha azt üzenjük neki, hogy „később”, de nagyon idegesítő és kellemetlen, ha általunk tisztelt emberről van szó.
  • A tuskőre haj kerül, amikor tust készítek. A tusban egy kavics van és csikorgó hangot ad.
  • Valaki hirtelen beteg lesz, ezért vándor szerzetest hivatok, de nincs a szokott helyén, és miközben máshol keresik, nagyon sokáig kell várakozni, és mire nagy nehezen kivárom, örvendezve szólítom fel, hogy imádkozzon, ám ő épp nagyon kimerült, biztos egy mononoke miatt, és nagyon idegesítő, hogy amint leül, máris elálmosodik a hangja.
  • Egy semmi különös ember, bőszen vigyorogva beszél valamiről.
  • Valaki odaül a kályhához vagy a tűzhelyhez, ki-be fordítgatja a kézfejét, dörzsölgeti a tenyerét, úgy melegedik. Mikor tenne ilyet egy fiatal? Az idősödő emberek szokták még a lábukat is feltenni a kályha peremére, hogy dörzsölgessék, miközben be sem áll a szájuk. Az ilyenek vendégségben legyezővel összevissza legyezgetik a helyet, ahova ülni akarnak, hogy leporolják, nem bírnak megülni egy helyben, tesznek-vesznek, a köpenyüket elöl (modortalanul) a térdük alá tűrik, amikor leülnek. Gondolhatnánk, hogy így az olyanok viselkednek, akik említésre sem méltóak, pedig némileg rangos embereknél is tapasztaltam már, például egyszer egy sikibu no tajunál.
  • És amikor szakét isznak és vörösödnek, a szájukban turkálnak, a szakállasok pedig a szakállukat simogatják, és átadják egymásnak poharakat – hát, az nagyon idegesítő látvány. „Igyál még!” – mondják biztos a másiknak. Az pedig megrázkódik, megrázza a fejét, legörbül a szája, úgy csinál, mint a gyerekek, amikor az „Az urasághoz jöttünk” című dalt éneklik. Főként azt találom visszataszítónak, amikor valóban magas rangú ember viselkedik így.
  • Valaki, aki mindenki másra irigykedik, folyton panaszkodik, sosincs másokról egy jó szava sem, bármilyen apró-cseprő dologról azonnal tudni, hallani akar, és aki nem avatja be, arra megorrol, ha pedig épp csak hallomása van valamiről, úgy adja elő azoknak, akik nem tudnak a dologról semmit, mintha ő mindig is tudta volna – rendkívül idegesítő.
  • Felsíró csecsemő, amikor hallgatni szeretnénk valamit.
  • Rikácsoló varjak, ahogy hangos szárnycsapkodással összegyűlnek és szétrebbennek.
  • A kutya, amelyik felismeri és megugatja a belopózó kedvest.
  • Alkalmatlan helyen elbújtatott férfi elalszik és horkol.
  • Vagy ha magas fejfedőben lopózik be, de annyira kapkodva jön, nehogy meglássák, hogy beleütközik valamibe a süvege, és nagy zajt csap. Amikor ijoi redőny van fent, beakad, ahogy átbújik alatta, és recseg-ropog – nagyon idegesítő. A szövetbetétes redőny hangja nagyon éles tud lenni, amikor az alján a léc leér a földre. Ha óvatosan emeli fel, amikor bejön, nem is zajos. Ki nem állhatom, ha vadul nyitják-csukják a tolóajtót. Ha kicsit megemelve nyitja ki, nem is zajos. Nagyon hangos a sódzsi is, ha rosszul nyitják.
  • Álmos vagyok és lefeküdtem, amikor egy szúnyog vékony hangján halkan tiszteletét teszi nálam, és az arcom körül repked. Elég idegesítő, hogy még a szárnya szele is csupán annyi, amennyi egy ekkora testtől telik.
  • Aki nyikorgó kocsin utazik. Elég idegesítő, hát nem hall a fülétől? Amikor én ilyenre szállok, még a tulajdonosán is felidegesítem magam.
  • Valaki, aki beleszól, amikor beszélgetünk, és ő viszi tovább egyedül a beszélgetést. Minden, ami beleszólás, gyerek és felnőtt esetében is nagyon idegesítő.
  • Gyerekek, aki átjönnek játszani, én pedig foglalkozom velük, mindenféle érdekes dolgot adok nekik ajándékba, de aztán rákapnak és odaszoknak hozzám, folyton nálam ülnek és mindent szerteszét szórnak – nagyon idegesítő.
  • Nagyon idegesítő, ha otthon vagy az udvarban, jön valaki, akivel nem akarok találkozni, és úgy teszek, mintha aludnék, mire a saját szolgám jön oda felkelteni, és olyan arccal ráz fel, mintha igazi álomszuszék lennék.
  • Ha egy újonc, felfelé kapaszkodva tudálékos arccal magyaráz, rendezkedik, az nagyon idegesítő.
  • A férfi, akivel viszonyom van, megdicsér egy nőt, akivel korábban kapcsolata volt. Hiába régi történet, mégis idegesítő. Főleg, ha belegondolok, hogy mi lenne, ha még ma is tartana a dolog. Bár megesik, hogy nem is zavar annyira.
  • Tüsszentés után igét mormol. Általában nagyon idegesítő, ha a ház urán kívül valaki hangosan tüsszent.
  • A bolhák is elég idegesítőek. Táncikálnak a ruha alatt, szinte fel is emelik.
  • Kutyák kórusban, sokáig vonyítanak – ez nemcsak idegesítő, még rossz előérzetem is támad.
  • Idegesítő, ha valaki kitár egy ajtót, bejön vagy kimegy, és nem zárja be. 

27

Dolgok, amelyektől hevesebben ver a szívem

  • Befogadok egy verebet.
  • Elhaladok (kocsival) egy olyan hely előtt, ahol totyogó gyerekeket hagynak játszani.
  • Egyedül fekszem, és egy jófajta füstölőt égetek.
  • Meglátom, hogy a kínai tükröm kissé elhomályosodott.
  • Egy magas rangú férfi áll meg a ház előtt a kocsijával, és beküldi a szolgáját, hogy valamit megüzenjen.
  • Hajat mosok, kifestem magam, és felveszek egy olyan kimonót, amit jól átjárt a füstölő illata. Hiába vagyok olyan helyen, ahol senki nem lát, aki számít, a lelkem azért nagyon örül ilyenkor.
  • Azokon az estéken, amikor várok valakit, mindig megijedek az eső hangjától, vagy ha a szél tépáz valamit.

 

28

Dolgok, amelyek a régi szép időket idézik

  • Egy elszáradt aoi.
  • Játékbaba-kellékek.
  • Egy lilás indigószínű vagy egy világoslila anyagdarabkát találok kilapítva egy könyvbe téve.
  • Ha esik az eső és magamban mélázok, és pont elő tudok keresni egy levelet, ami nagyon megérintett, amikor kaptam, mert éppen az adott évszaknak megfelelő volt.
  • A tavalyi (kinyitható) denevér-legyezőm.

 

29

Dolgok, amelyek kellemes érzéssel töltenek el

  • Egy ügyesen megrajzolt onna-e, amihez sok nagyszerű magyarázatot fűztek.
  • Hazafelé tartván egy látványosság megtekintéséből, kilógatjuk tarka ruháink szélét a kocsiból, rengeteg szolga kísér, és egy tehetséges kocsis jól tereli az ökröket.
  • Egy szép fehér micsinokuni-papírra gyönyörű apró betűkkel, olyan vékony ecsettel írnak levelet, amiből ki sem nézném, hogy lehet vele egyáltalán írni.
  • Egy köteg gyönyörű, hibátlan fonal.
  • Amikor sikerül a csóbamiban sokszor jól dobnom.
  • Amikor egy szépszavú onmjódzsit fogadok, és ő kimegy a folyópartra, és leszedi az átkot valakiről.
  • A víz, amit álmomból felébredve iszom éjjel.
  • Egyszer nem volt semmi dolgom és unatkoztam, és jött valaki, akivel nem is voltam különösebben jóban, de ő nekiállt tereferélni velem, érdekes történetekről, amik mostanában estek meg, meg olyasmikről, amik feldühítették, meg furcsaságokról, összevissza mindenféléről, az udvari és a magánügyeiről, szóval az égvilágon mindenről, de egyáltalán nem okozott nehézséget követni, sőt teljesen feldobott.
  • Amikor meglátogatok egy templomot vagy szentélyt, hogy imát olvassanak egy kívánságomért, a (buddhista) templomokban a papok, a (sintó) szentélyekben a negi nevezetű illetők érthetően és szép hangon könyörögnek, és sokkal jobban teszik a dolgukat, mintsem reméltem volna.

 

30

A biróge-kocsik haladjanak csak szép komótosan. Nem illik hozzájuk a sietség. Siessenek csak az adzsiro-kocsik! Amikor elszáguldanak a kapu előtt, szinte el sem lehet őket kapni a tekinetünkkel, csak annyit látni, hogy a kísérő szalad utánuk, és persze mindig kérdés, hogy vajon ez most kinek a kocsija lehetett. Nagyon nem helyénvaló, ha egy adzsiro lassan zötykölődik az úton.

 

31

A szerzetes, aki papol, legyen szép arcú. Ha elnézem, miközben hallgatom, érteni vélem azokat a fennkölt dolgokat, amikről beszél. Mert különben elkalandozik a tekintetem, és elfelejtek odafigyelni, tehát csúnya papot hallgatni tulajdonképpen bűnbeesés. Ezt nem kéne leírnom. Kicsit fiatalabb koromban nem átallottam ilyesmiket is lejegyezni, de mostanra már nagyon félek bűnbe esni.

A másik, amikor valaki közli, hogy neki rendkívül erős a hite, és elsők közt siet bárhová, ahol szútrákat olvasnak, alig győzi kivárni – az én bűnös lelkemmel inkább úgy látom, nem kéne annyira túlzásba vinnie.

(...)

Amikor híre megy, hogy itt vagy ott prédikációt, vagy Lótusz Szútra felolvasást tartottak, és kérdezik, hogy ez vagy az részt vett-e rajta, és akivel kapcsolatban rendszerint azt válaszolják, hogy „Már hogyne lett volna ott?”, nos, az túlzásba viszi. Az sem jó persze, ha valaki be sem teszi a lábát ilyen helyekre. Hiszen még a műveletlen nők is lelkesen hallgatják. Pedig eleinte nem volt ez ilyen nagy divat. Néhanapján cubosózokuba kiöltözve, arcukat kifestve jöttek meghallgatni, de csak azért, mert már úgyis úton voltak egy szentély- vagy templomlátogatás miatt, de nem tudok arról, hogy önmagában a prédikáció kedvéért kimozdultak volna. Ha még élnének azok, akik akkoriban jártak, hogy szitkozódnának, ha látnák, hogy megy ez manapság!

 

32

A Bodai nevezetű templomban (négy napos) Lótusz Szútra felolvasást tartottak vallásgyakorlat céljából, és én részt vettem rajta, amikor levelet kaptam, hogy „Azonnal gyere haza kérlek! Olyan egyedül vagyok.”, mire én egy lótuszlevél hátuljára írva üzentem vissza:

Én akartam, hogy eláztasson, hát hogy hagyhatnám itt a harmatos lótuszt a múló világ kedvéért?

Ezt nem csak mondtam, tényleg így is gondoltam, és kedvem lett volna ott maradni végleg, már-már engem sem érdekelt, mint Szócsút, min mennek keresztül addig az otthoniak.

 

51

A cselédfiúk és a testőrök legyenek kicsit vékonyak, nyúlánkak. A férfiaknál jobb, ha olyanok, amíg fiatalok. Amelyik nagyon el van hízva, az mindig úgy néz ki, mintha épp aludni készülne.

 

70

Titkos találkákra a nyár a legideálisabb. Nagyon rövidek az éjszakák, a hajnal úgy jön el, hogy nem is aludtunk. Minden tárva-nyitva, kellemes hűvös van, és mindenre rálátni. Persze maradt még mondanivalónk, és amíg felelgetünk egymásnak, közvetlenül a fejünk fölött károgni kezd egy varjú, mint aki felfedezett minket – ezen is jót derülünk.

Téli éjszakákon pedig, amikor nagyon hideg van, jól bebugyolálva fekszünk, és olyankor érdekesmód úgy hangzik a harangszó, mintha valaminek a mélyéről jönne. A kakaskukorékolás is ilyen, először csak szárnya alá dugott csőrrel kezd rá, így csak tompán, távolról hallatszik, de ahogy világosodik, egyre közelebbről szól.

 

135

Dolgok, amelyekben nincsen semmi jó

  • Kívül-belül rossz ember.
  • Megromlott rizs-csiríz.
  • Attól, hogy ezek olyan dolgok, amiket rengeteg ember utál, miért ne írnám most le? Meg például a temetés utáni tűznél használt piszkafa és hasonlók, ezekről igazán nem mondhatni, hogy a világon sincsenek, de mivel nem hittem, hogy ezt a füzetet bárkinek is látnia kellene, gondoltam, leírok mindent, ami eszembe jut, nem illő és undorító dolgokat is.

 

158

Reménytelen dolgok

  • Nem kitartó, nemtörődöm férj, aki sokszor távol marad este.
  • Hazudozós ember elvállal egy fontos dolgot olyan arccal, mintha elvégezné.
  • Hajó erős szélben vitorla nélkül.
  • Hetven-nyolcvan éves ember, aki már jónéhány napja beteg.

 

160

Közeli, és mégis távoli dolgok

  • A császárnő palotája előtti ünnepély.
  • Kapcsolat a testvérrel vagy rokonnal, akit nem szeretünk.
  • A Kuramába vezető kacskaringós út.
  • A tizenkettedik hónap utolsó napja és az első hónap első napja közötti idő.

 

161

Távoli, és mégis közeli dolgok

  • A Paradicsom.
  • Hajóút.
  • Férfi és nő egymástól.
A cikk szerzőjéről
Szei sónagon (966?-1025?)

Japán udvarhölgy, Icsidzsó császár udvarában szolgált, Teisi császárné mellett. Kortársa volt a híres Gendzsi szerelmei című mű szerzője, Muraszaki sikibu, de ő a később beiktatott Sósi császárné mellett dolgozott.

A fordítóról
Mayer Ingrid (1979)

Műfordító, japanológus. Legutóbbi fordítása: Murakami Haruki: A kormányzó halála (2.rész).