Benyitottam az üzletbe. Már egy év telt el Robert levele óta, amit a konyhaasztalon hagyott, készen álltam az újrakezdésre. Hűséges barátra vágytam, aki ragaszkodó, ugyanakkor önálló és jó kedélyű is. Az eladó egy pillanatig sem habozott. Rögtön tudta, mi kell nekem.
– Egzotikus és puha – mondta. – Intelligens és független, közvetlen, szereti, ha simogatják, és őrzi a házat.
Megsimogattam: tényleg finom puha volt.
Nyomban meg is vettem.
De az eladó arról a másik dologról egy szót sem szólt nekem.
GYERE MÁR – írta a tigris. ÉHES VAGYOK NAGYON ROSSZ A KEDVEM
T.
Összegyűrtem a táviratot, és nagyot sóhajtottam. Egyre nőttek az elvárások. Nem tagadom: a tigris szerette a simogatást, és a házat is őrizte, de napjában háromszor sürgős táviratokat küldött nekem. Eleinte örültem – hiszen kinek ne esne jól, ha levelet kap otthonról? De minél jobban telt az idő, a tigris hangneme annál követelőzőbbé vált, aztán meg rákapott a táviratokra. A helyzet gyorsan romlott, már nem telt el úgy nap, hogy ne érkezett volna üzenet a tigristől. Igencsak távol álltunk az önállóságtól.
Tavaszra megtelt az íróasztalfiók a tigris távirataival, és a táppénznapjaim is mind elfogytak. Áprilisban egy egész hetet töltöttem otthon, mert a tigris úgy akarta. Kis kuckót épített az ajtó elé, ott üldögélt, napokon át még vécére sem ment. Csak akkor engedett el a piacra, amikor kiürült a hűtő, és akkor is csak a hentespultokhoz mehettem. Listát is adott: vadhús és húspástétom. Nem hagyta, hogy salátát tartsak a hűtőben, közölte, hogy az nyúleledel. Este figyelt, hogy idejében lefekszem-e aludni, feltartott farokkal körözött az ágyam körül. A helyzet vészesen emlékeztetett a korábbiakra. Lehet, hogy a tigris és Robert ismerik egymást? – tűnődtem el. De mindegy, ezt inkább hagyjuk, mert csak felzaklatnám magam.
Beszéljünk inkább a munkáról.
Azt akarom mondani, hogy nem léphettem le folyton a nap közepén. Minden héten ugyanaz ment. Már minden kollégám tudta, még a biztonsági őr is, szánakoztak, együtt éreztek velem. Bizonyára emlékeztek az előzőre, aggódtak, hogy megint belelépek ugyanabba a csapdába. Én tiltakoztam, nem hagytam, hogy sajnáljanak, közöltem, hogy ezúttal egy önálló példányra akadtam. Ám a tigris üzenetei végül annyira nyomasztóvá váltak, hogy azon vettem észre magam, hogy fájó szívvel szedem a lábamat hazafelé. Hónapokon át tartott. Egy egész évnyi szabadságom ment már rá a tigrisre. El is határoztam, hogy elég, betelt a pohár. Beszéltem a tigrissel, beszéltem egy terapeutával, minden világossá vált. Lefektettük a határokat és a feltételeket: a táviratoknak véget kell vetni. De már a következő nap megérkezett, amit már említettem:
GYERE MÁR ÉHES VAGYOK NAGYON ROSSZ A KEDVEM
T.
A papírlapot a szemetesbe hajítottam, és arra gondoltam, hát, tigris, ezúttal nem jövök. Fejben elismételtem mindent estére: projektleadási határidő, megbeszélés, jegyzőkönyv, sehogy sem tudtam előbb eljönni... A tükör előtt is gyakoroltam, hogy természetesnek tűnjön. Aztán visszaültem az asztalhoz, jelentéseket néztem át, ebédelni mentem a kollégákkal. Erősnek éreztem magam. Ám az irodába visszaérve a titkárnő részvétteli tekintettel intett közelebb magához. Az asztalom szélén távirat várt. Rápillantottam a titkárnőre, mire ő az ajtóhoz lépett, én pedig kihajtogattam a papírlapot.
ÜRES A KONYHA HÁROMSZOR IS MEGNÉZTEM KÉRLEK SIESS
T.
Éreztem, hogy összeszorul a gyomrom, és elsötétül előttem a világ. Előző nap cipeltem haza a boltból négy kiló (különleges, parmezános) füstölt párizsit, és engedtem a tigrisnek, hogy majszolgasson belőle. Reggel indulás előtt még három vastag rudat láttam a konyhaasztalon, még a műbelet is leszedtem róla. Tüzelésre felkészülve kaptam fel a telefonkagylót. Mindjárt beszélünk, tigris!
A telefon kicsöngött, felvette a kagylót... majd megszakította a vonalat. Újra hívtam, ugyanaz.
Csak meredtem a foglaltat jelző telefonra, remegő kezemben a kagylóval, majd lassan letettem. Úgy vettem a levegőt, ahogy a jógaórán tanították: mélyen, az orromon át be és ki, még tízszer. Ráfordítottam a kulcsot a zárra, és hanyatt vetettem magam a padlóra, „a tigris a barátom” mantrát ismételgetve. Egy napsütötte, homokos tengerpartra gondoltam, ahogy a terapeuta ajánlotta. Aztán felkeltem, és főztem magamnak egy köményteát a konyhában. A tigris táviratát kidobtam.
Használt a kömény, vagy talán a tudatos légzés segített. Újra a munkába merültem, és zavartalanul dolgoztam egy egész órán át. Heti tervet készítettem, felkészültem a megbeszélésre, egyszer a tigris is eszembe jutott, és elmosolyodtam. Jaj, te, nyughatatlan barátom! Elhatároztam, hogy este majd higgadtan megbeszéljük a dolgot, aztán Janoscht olvasok neki, ami a tigrisnek mindig nagyon tetszett. Kettesben összekuporodni a kanapén egy könyvvel: ez megmelengeti a szívemet. Senki nem nyomogatja a telefonját, nem fűrészel a garázsban, csak ölelés és irodalom! Éppen fénymásoltam valamit, amikor kopogtak. Fájdalmas tekintet jelent meg a titkárnő arcán.
ÉHEN HALOK ELSÖTÉTÜL ELŐTTEM A VILÁG MAYDAY SEGÍTSÉG
T.
Nem hittem a szememnek. A biztonság kedvéért még háromszor elolvastam a táviratot.
ÉHEN HALOK ELSÖTÉTÜL ELŐTTEM A VILÁG MAYDAY SEGÍTSÉG
ÉHEN HALOK ELSÖTÉTÜL ELŐTTEM A VILÁG MAYDAY SEGÍTSÉG
ÉHEN HALOK ELSÖTÉTÜL ELŐTTEM A VILÁG MAYDAY SEGÍTSÉG
Hiába olvastam el újra, egyáltalán nem nyugtatott meg, éppen ellenkezőleg, csak feldühített. Mi ez a nyavalygás, hiszen felkészítettem! Hónapokon át gyakoroltuk, hogyan fürödjön egyedül a kádban, hogyan készítsen magának szendvicset, vajat kentünk, és kolbászt szeleteltünk. A tigris még a cseresznyemagozással és a mosogatással is ügyesen megbirkózott. Istenem, mennyivel több volt ez, mint amit Robert valaha megtanult! Most mégis ez a helyzet állt elő.
Őszintén megmondom, akkor már nem hittem a tigrisnek, azt hittem, csak szórakozik velem. Ön az együttélésben hajlamos engedni a manipulációnak, ezt is megmondta a terapeuta, legyen résen, és vigyázzon magára.
Vigyázok is, fogadtam meg, és köpök a táviratra. Nem fogsz te éhen halni, mayday... MAYDAY! Az eladó közölte, hogy a tigris beszél ugyan idegen nyelveket, de ezek csak krízishelyzetben jönnek elő belőle!
Felkavarodott a gyomrom a feszültségtől. Az istenért, ezek szerint ez most krízis? Felelőtlen és önző lettem volna, vajon nem törődtem vele eléggé, nem vettem észre a jeleket?
Mert ugyan az egész gondtalanul kezdődött, és a tigris valóban tigris módjára viselkedett, bizony voltak jelek. Fokozódó figyelemigény, duzzogás a sarokban, szeszélyesség és makacskodás. Ripityára tört tányérokat és ürüléket is találtam a konyhapadlón. A tigris szándékosan összetörte Robert régi korsóját, és telepacázta a tőle ajándékba kapott könyveket. Hergelte a barátaimat, főleg a férfiakat, lepisilte a barátnőm párducmintás nadrágját, szűkölt és morgott. Amikor leültem a számítógéphez, felmászott az asztalra, és állandóan a reset gombot nyomogatta. Végül levonszoltam a kocsiba, és elvittem a pszichológushoz. A terapeuta azt javasolta, hogy húzzuk meg a határokat, és gyermekkori traumára célozgatott. A tigris szemrebbenés nélkül tagadott mindent. Hülyén éreztem magam. Végül sikerült megegyeznünk, megállapodásra jutottunk. Egy ideig nyugodtan telt az élet. De aztán kezdtek jönni a táviratok...
Hevesen verő szívvel széttéptem a MAYDAY táviratot, és azon gondolkodtam, hogyan tovább. A tigris disznóságai ellenére feszültség lüktetett a tarkómban. Mi lesz, ha más dolgai sincsenek rendben, ha súlyos traumák érték, ha lelki bajai vannak? Mi van, ha a tigris most otthon zokog, telesírja a párnát, vagy a fürdőszobában vagdossa a farkát egy zsilettpengével, én meg itt ülök, megkeményítem a szívem, és a fiókom megtelik a tigris segélykiáltásaival? Nem, ezt nem hagyhatom annyiban. Felálltam.
Megkértem a titkárnőt, hogy mondja le a megbeszélést, és megígértem, hogy azonnal telefonálok, amint hazaérek. A parkolóban futásnak eredtem, ugráltak a táskámban a kulcsok meg a Tictacok. Nyolcvannal hajtottam, cikáztam a sávok között, beugrottam a boltba a tigris kedvenc húsáért. A cselekvés segített, már egészen várakozással telve haladtam felfelé a lépcsőn. Mindjárt az ölembe kapom a tigrist, beszélgetünk, aztán húspástétomot eszünk. Minden rendbe jön! Bedugtam a kulcsot a zárba, és ledermedtem. A zár fel volt törve, az ajtó magától kinyílt.
A bevásárlószatyor a földre zuhant, nekiestem az ajtófélfának. Az egész lakást felforgatták, a könyvek tapétadarabok és vázacserepek között hevertek. A függönyök cafatokban lógtak, a kanapén lyuk tátongott, a falon pedig a tigris fekete lábnyomai látszottak. A káosz közepén százszámra hányódtak az összegyűrt galacsinok, az összes géppapírom elfogyott. A tigris sehol sem látszott.
Némán beléptem a konyhába. A tigris ott sem volt. Találtam viszont helyette az asztalon egy ákombákomokkal teleírt cédulát.
KONYEC FILMA ELMENTEM MATIVAL GYERE MAJD EL MEGLÁTOGATNI MARADJUNK BARÁTOK
Alá szép kézírással hozzátette valaki:
Kaptunk egy táviratot, és elvittük a tigrist lenyugodni.
Hívja az állatkertet. Mati, az igazgató (Tel.: 658 1124)
Ui.: A maga tigrise tud oroszul! Ilyet még nem láttam!
Többet nem is nagyon tudok mondani. Leültem a földre, és pityeregtem egy kicsit. Aztán nekiláttam kitakarítani a lakást.
*
Úgy alakult, hogy a tigris továbbra is Matinál lakik. Az első hónapok nagyon nehezen teltek, de az orvos segített. Félállásban dolgozom, több energiám van, és az estéim szabadok. Még nem telefonáltam neki, gyűjtöm a bátorságot. A vőlegényjelölteket kezdetben mind elkergettem, de most van egy. Moziba meg kávézóba járunk, magának főz, szeret olvasni, azt hiszem, nem fenyeget veszély. Tegnap felvetette, hogy szombaton elmehetnénk az állatkertbe, de nem tudom, félek egy kicsit. A tigris egy hete táviratozott, üdvözletét küldte, azt írta, hogy rendesen kap enni. Idegen szavakat nem használt. Úgy írta alá: T.
Egy kicsit persze fáj miatta a szívem, de nincs mit tenni. Az ember a hibákból tanul! Még néhány hétig folytatom a kezelést, aztán meglátjuk, hogyan tovább.
