[ELŐSZÓ – I., II., V., XIII.]

ELŐSZÓ

Megreformált erkölcsök – megőrzött egészség – élénkülő ipar – bővülő oktatás – enyhülő közterhek – gránitszilárd alapú gazdaság – a szegénytörvények gordiuszi csomója nem elvágva, hanem kibogozva – mindez egy egyszerű építészeti megoldás révén!

Volt merszem mindezt állítani, mikor belefogtam az írásba – és talán állíthattam is volna, mikor nekifogtam a terveknek, ha már ebben a korai szakaszban előre láttam volna a megnyíló távlatokat. Az egyik elme új módon, eleddig példa nélküli fokban nyer hatalmat a másik fölött, és hasonlóképpen példa nélküli mértékben válik bárki által ellenőrizhetővé az, hogy nem élnek ezzel vissza. – Íme a gépezet, és íme a mű, amelyet alkotni képes. Hogy a föntebb elősorolt várakozások milyen mértékben teljesültek, azt az olvasó döntse el.

Az értekezést alkotó leveleket az Oroszország-beli Kricsav városában írtam [ma Fehéroroszország Mahijlovi területén található kisváros – LZ], és Angliába címeztem az 1787-es évben, nagyjából Az uzsora védelmében [Defence of Usury] című könyvem születésével egy időben. A levelek egy bizonyos személyhez szóltak egy bizonyos létesítményről való akkori megfontolások kapcsán (melynek híre egy angol újság révén jutott el hozzám), a szélesebb közzététellel kapcsolatos bármilyen közvetlen vagy határozott szándék híján. Az írországi közfigyelem ama irányulása okán, melyről a pénzügyminiszter nemrégiben tett bejelentése is tanúskodik, valamint melyet a kormány abbéli szándéka is mutat, hogy a büntető rendszerét [Penitentiary system] próbára tegye – ezen okok miatt látnak napvilágot jelen írások az ír sajtóban.

Úgy lettek közzé téve, ahogyan eredetileg megfogalmaztam őket, pusztán annyi változtatással, hogy néhány lényegtelen bekezdést töröltem, valamint hozzáadtam egy Utóiratot, mely utóbbi kifejti ama új ideákat, melyek egy részletesebb és kritikusabb vizsgálódás eredményei, különös tekintettel az utóbb említett intézmény létére, szakértői tanácsokkal és ismeretekkel megtámogatva.

A levelek leíró részeit átfutva az olvasónak jó lesz azt észben tartania, hogy az Utóiratban kifejtetteknek megfelelően történtek változtatások, ám nem szükséges gyötörnie magát az olvasás során azzal, hogy pontosan mik is azok: hiszen a részletek bármelyik alakban ugyanolyan kiválóan illusztrálják az általános elvet, és bizonyítják ama előnyöket, melyek belőle fakadnak.

Ami a büntető rendszert illeti, föltűnhet, hogy az általánosan elfogadottnál némiképp nagyobb szabadsággal jártam el ama intézkedések változatainak tárgyalása során, melyeket a témáról író úriemberek javasoltak vagy lefektettek. Olyan föladat volt ez, melyről szívesen lemondtam volna, ám enélkül nem szolgáltathattam volna teljes igazságot az itt javasolt tervezetnek, sem nem tudtam volna kielégítő perspektívába helyezni elsőséghez való jogcímét. A fölmerülő elképzelések között inkább örömmel, semmint bánkódva látom viszont azokat, amelyeknek korábbi alkalommal jómagam is sugalmazója vagy elkötelezettje voltam. Örömmel, hiszen úgy tekintek az incidensre, mint annak bizonyítékára, hogy velem sem bánnak másképpen, mint ahogyan magam is bánnék magammal: eme megfontolás reményeim szerint elegendő elégtétellel szolgál a szóban forgó úriemberek számára, és elősegíti, hogy elfogulatlanul meg tudjanak bocsátani. Ha a kölcsönös bírálatok fényében sikerül helyrehoznom bármilyen tévedésemet, amely eleddig elkerülte figyelmem, a korrekciót, ahelyett, hogy mint büntetést, elkerülném megriadva, inkább jutalomként ölelem majd keblemre.

A módszer és a sűrűség tekintetében alighanem némi nyereséget jelentett volna, ha az egész írást, a Leveleket és az Utóiratot együtt, új formába öntöttem volna, és a kiegészítő anyag egybe lett volna dolgozva az eredetivel. Ám sürgetett az idő; és ha bármit is ér a találmány, a róla szóló magyarázat nem lesz kevésbé bámulatos vagy tanulságos, ha a történeti előrehaladásának megfelelően mutatjuk be.

A záró Levél az Iskolákról inkább csak egyfajta jeu d’esprit, mely aligha adódott volna ilyen könnyed formában, hacsak nem az ötlet fogantatásának idején, az újdonság varázsától ihletett szellem sodrásában. Ilyképpen remélhetőleg segít fölüdíteni a száraz fejtegetés unalmát, és ennek jogán talán bocsánatot nyer ama szigorúbb olvasók szemében is, akiknek elismerését nem szerezheti meg.

ELSŐ LEVÉL

A FELÜGYELETI ELV ESZMÉJE

Kricsav, Fehér-Oroszország, 1787.

Kedves ****, – egyik nap fölfedeztem angol újságjaid egyikében egy hirdetést, amely egy *****-ben létesítendő fegyintézetről szólt. Az ötlött eszembe, hogy a nemrégiben bátyám által tervezett épület, mely bizonyos tekintetben hasonló célokat szolgál, és amelyet épp építeni készül itt Felügyeleti Ház vagy Laboratórium fedőnéven, talán ötleteket adhat a föntebbi létesítményhez is. Ennek érdekében megszereztem a rá vonatkozó tervrajzokat is, amelyeket levelemhez csatolok. Csakugyan úgy tekintek rá, hogy a lehető legtágasabb fölhasználási módjai lehetségesek azon okoknál fogva, melyeket hamarosan te is beláthatsz.

Röviden összefoglalva alkalmazható lesz, úgy vélem, kivétel nélkül minden olyan létesítmény számára, melyekben, egy nem túl nagy szabad vagy épületek által körülvett térben meghatározott számú embert felügyelet alatt kell tartani. Legyen a cél bármilyen különböző vagy akár egymással ellentétes is: lehet az a javíthatatlanok megbüntetése, a tébolyodottak őrzése, az erkölcstelenek megreformálása, a gyanúsítottak fogva tartása, a lusták foglalkoztatása, a tehetetlenek fönntartása, a betegek gyógyítása, a bármely iparágban törekvők betanítása, vagy a fölcseperedő nemzedék terelése az oktatás útjára: egyszóval alkalmazhatjuk a halál szobáinak örök börtöneként, tárgyalás előtti előzetes fogházként, fegyintézetként, javító intézetként, dologházként, manufaktúraként, őrültek házaként, kórházként, vagy iskolaként.

Világos, hogy a fönti esetek közül minél folyamatosabban szükséges felügyelet alatt tartani a személyeket azoknak, akik felügyeletükre hivatottak, annál tökéletesebben válik valóra a létesítmény célja. A tökéletesség ideális foka, ha volna ilyen cél, az volna, hogy minden egyes személy az idő minden egyes pillanatában ténylegesen eme meghatározottság alatt álljon. Mivel ez lehetetlen, az ehhez leginkább közelítő kívánalom, hogy minden pillanatban legyen okuk azt hinni, hogy felügyelet alatt vannak, és ne legyenek képesek meggyőződni ennek ellenkezőjéről. E cél teljesülését, mint ahogy hamarosan beláthatod, bátyám terve maradéktalanul biztosítja; és úgy gondolom, hasonlóképpen nyilvánvalóvá válik majd, hogy semelyik másik nem teljesítheti azt, vagy, helyesebben szólva az, hogy ha teljesíti is bármelyik másik, akkor csak abban a mértékben, amilyen mértékben megközelíti ezt a tervezetet.

Hogy a lehető legrövidebbre zárjam a történetet: először is a tervezet olyan alkalmazásait teszem megfontolás tárgyává, amelyek az elővigyázatossági találmány legerőteljesebb és legkiterjedtebb működését példázzák. Ilyenek azok, melyek a fegyintézetek eszméjét sugallták; ebben a tekintetben a biztos őrizet, az elzárás, a magány, a kényszermunka és a betanítás szempontjait egytől egyig szem előtt kell tartani. Ha mindezen célokat sikerül együttesen teljesíteni, akkor legalább ugyanakkora bizonyossággal és hatékonysággal sikerül majd kevesebbet is belőlük.

MÁSODIK LEVÉL

A BÜNTETŐ FELÜGYELETI HÁZ TERVE

Mielőtt a tervrajza tekintesz, gondold át szavakban általános eszméjét.

Az épület kör alakú.

A foglyok szobái a kör kerületét foglalják el. Ha úgy tetszik, hívjuk őket celláknak.

A cellák el vannak választva egymástól, és ily módon a foglyok is az egymással való kommunikációtól a körkerület felől a középpont felé tartó sugarak választófalai révén, melyek szélessége annak megfelelően van kialakítva, hogy a cellák kiterjedése a lehető legnagyobb lehessen.

A felügyelő szobája foglalja el a középpontot; ha úgy tetszik, ezt nevezhetjük a felügyelő fülkéjének.

Ha nem is mindegyik, ám a legtöbb esetben célszerű lesz egy üres térközt hagyni körben a fülke és a kerület között. Ha úgy tetszik, ezt nevezhetjük köztes területnek vagy gyűrűnek.

Egy cella szélességének elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy átjárót képezzen az épületen kívülről a középpont felé.

Mindegyik cella külső peremén ablak található, amely elég nagy ahhoz, hogy ne pusztán a cellát világítsa be, hanem hogy a fülke ama része számára, mely az adott cellának megfeleltethető, fényt biztosítson.

A cella belső peremét vasrács alkotja, olyan ritkásan, hogy a felügyelő tekintete elől ne takarja ki a cellának egy részét sem.

Ezen a rácson van egy megfelelő nagyságú nyitható rész, ajtó formájában, amelyen keresztül a fogoly először is bekerülhet a cellába; és amelyen keresztül a felügyelő vagy bármelyik kísérője bármikor beléphet ugyanoda.

Hogy minden egyes fogoly elől el legyen zárva minden másik fogoly látványa, a választófalak túlnyúlnak a rács alkotta peremen a köztes terület irányába. Eme kinyúló részeket meghosszabbított választófalaknak nevezem.

Mindez úgy van elgondolva, hogy a fény, ily módon a cellákon áttörve, a köztes területen áthatolva, megfelelő mértékű lesz a felügyelő fülkéje számára. Ám ebből a célból mind a cellaablakok, mind a fülke megfelelő ablakai olyan nagyok legyenek, amekkorát az épület statikai és gazdaságossági szempontjai megengednek.

A fülke ablakainak zsalui olyan magasságba nyúlnak, hogy a cellákban lévő foglyok, próbálkozzanak bármilyen rendelkezésükre álló eszközzel is, ne tudjanak belátni, ha el vannak húzva.

Hogy ne legyen olyan áthatoló fény, melynek révén a zsaluk alkalmazása ellenére a foglyok láthatnák celláikból, hogy van-e valaki a fülkében, a fülkét negyedekre osztjuk föl a két, egymással derékszöget bezáró átmérő mentén húzott válaszfalak segítségével. A legvékonyabb anyag megfelelő eme válaszfalak kialakításához; tetszés szerint eltávolíthatóak lehetnek; legyen megfelelő magasságuk ahhoz, hogy a foglyok ne lássanak be fölöttük a celláikból. A válaszfalak ajtajai, ha bármikor nyitva maradnak, átengedhetik a fényt. Ennek megelőzésére minden válaszfalat osszunk ketté bármelyik szükséges ponton, és az egyik fele legyen olyan messzire a másiktól, amelyik megegyezik az ajtó alkotta rés nagyságával.

A felügyelő fülkéjének ablakai a köztes területre néznek, mintegy ajtókként, annyi ponton, amennyi szükséges ahhoz, hogy megfelelően tudjon kommunikálni a cellák bármelyikével.

A fülke minden egyes ablakán kívül elhelyezett kis lámpák, melyeket fényszóró erősít föl, fénybe borítják a megfeleltethető cellákat, imígyen terjesztve ki a nappal biztonságát az éjszaka birodalmára.

A hangszálak gyötrelmes megerőltetésének megelőzése érdekében, valamint annak elkerülése végett, hogy bármelyik fogoly tudomást szerezzen arról, ha a felügyelő egy másik fogollyal van elfoglalva máshol, egy kis bádogcső vezethet minden egyes cella felől a felügyelő fülkéjéig a gyűrűn keresztül a fülke adott cellának megfeleltethető ablakán keresztül. Az eszköz segítségével a leghalkabb suttogás is hallható lesz mindkét oldalról, főként, ha a hallgató időben értesül arról, hogy fülét a cső végéhez helyezze.

Ami a betanítást illeti, azokban az esetekben, ahol a betanítás nem történhet meg az instruktor közvetlen jelenléte híján, vagy anélkül, hogy saját kezűleg bemutatná a betanuló tekintete előtt a munkafolyamatot, az instruktornak, most is, mint mindig, szükséges annyiszor változtatnia elhelyezkedését, ahányszor alkalom adódik különböző munkások fölkeresésére; hacsaknem maga hívja magához a munkásokat, ami jó néhány esetben, amelyikre ez az épületterv alkalmazható, mint például a bebörtönzött bűnözők esetében, nemigen kivitelezhető. Ám minden olyan esetben, ahol a távolból megadott szóbeli instrukciók alkalmazhatóak, ezek a csövek hasznosnak bizonyulnak. Egyrészt megkímélik az instruktort hangjának túlságos megerőltetésétől, mely szükséges volna, ha központi fülkéje elhagyása nélkül szeretne kommunikálni a munkásokkal; másrészt elkerülhetővé válik a zűrzavar, mely abból adódna, ha a fülkében tartózkodó különböző instruktorok vagy egyéb személyek egyidőben szólnának különböző cellákhoz. A kórházak esetében továbbá a csöppnyi találmány által kivívott csöndesség, bármilyen csekélynek is látszódjék első ránézésre, különös többletelőnnyel jár.

Egy harang, melyet kizárólag riasztás céljára való használatra jelöltek ki, az épületet megkoronázó harangtoronyban lóg, kötéllel összekötve a felügyelő fülkéjével.

A cellák fűtésének leggazdaságosabb és talán legmegfelelőbb módja az volna, ha füstcsatornákkal vennénk őket körbe, némiképp a melegházak működési elve alapján. Minden kívánatos eszköz bevetése annak érdekében, hogy mesterséges hőt termeljünk, főleg a sokszor előforduló kellemetlen angliai időjárási körülmények közepette, végzetesnek bizonyulhat a foglyokra nézve; ám legalábbis gyakorta teljességgel összeegyeztethetetlen lehet ülő foglalatoskodásukkal. A füstcsatornák ellenben, valamint a hozzájuk tartozó tűzhelyek, a melegházas megoldással ellentétben nem az építményen kívül, hanem belül helyezkednének el. Eme megoldás révén kevesebb hőt pazarolunk el, a cellák minden oldala felől benyomuló légáramlatok pedig, a tűz által gerjesztett huzatot táplálva, a szellőztetés célját is szolgálnák. Ám erről bővebben majd a Kórházak címszó alatt.[1]

ÖTÖDIK LEVÉL

A TERVEZET LÉNYEGI PONTJAI

Talán hasznunkra válhat, ha számba vesszük s világosan látjuk, hogy az eleddig érintett részletek közül mely körülmények alkotják a tervezet lényegét, és melyek nem. Az egész lényege nem más, mint a felügyelő központi helyzete ama jól ismertetett és fölöttébb hatékony találmányokkal kombinálva, melyek lehetővé teszik, hogy lásson anélkül, hogy láthatóvá válna. Ami az épület általános formáját illeti, a legtöbb célra a körkörös forma alkalmazható alighanem; ám ez korántsem egy föltétlenül lényegi körülmény. Ám az összes alakzat között, mint megállapíthatod, ez az egyetlen, amely tökéletes kilátást nyújt, és ugyanazt a belátást az ugyanakkora méretű, határozatlan számú cellák belsejébe; egy olyan kilátópontot kínál föl, ahonnan bármilyen helyváltoztatás nélkül egy ember egyenletes tökéllyel tekintheti át az egész fogva tartott népséget, és számba veheti, anélkül, hogy akár megmoccanna, a foglyok felét; adott területi határokon belül itt tehetünk szert a legtágasabb beltérre; ennek az alakzatnak a révén kerül legközelebb a fényforráshoz; ez biztosítja a cellák lehető legnagyobb szélességét azon a ponton, a fény terjedésének természetéből fakadóan, legtöbb fény kerülhet arra pontra, ahol azt a munka leginkább megkívánja; és ez a forma rövidíti le a legjobban a felügyelő útját a felügyelet bármely lehetséges pontjától bármely másik felé.

Biztos nem kerülte el figyelmedet: legyen bár a legfontosabb szempont, hogy a felügyelendő személyek mindig azt érezzék, hogy felügyelve is vannak, vagy legalábbis azt, hogy erre  fönnáll a legnagyobb esély, mindazonáltal korántsem ez az egyetlen. Hogyha így volna, hasonló célt csaknem bármilyen alakú építmény szolgálhatna. Fontos az is, hogy az idő legnagyobb részében minden egyes ember ténylegesen felügyelet alatt álljon. Elemi fontosságú minden esetben a felügyelőnek kielégítő tudomást szereznie arról, hogy a felügyeleti rendszer a tervezési céljainak megfelelően működik, és ezen túlmenően még fontosabb számára, hogy a fönnálló szabályok betartatásán túl adni és kényszerrel érvényesíteni tudjon átmeneti és esetleges eligazításokat az iparágak különböző munkafázisainak kezdetekor. Úgy gondolom, nem kell sokat amellett érvelnem, hogy a felügyelet dolgára is, más dolgokhoz hasonlóan, érvényes a tétel: minél kevesebb gondot okoz kivitelezése, annál nagyobb tökélyre vihető.

Ám nem csupán erről van szó: minél nagyobb az esélye annak, hogy adott személy adott időtartam során valójában megfigyelés alatt álljon, annál nagyobb lesz ennek meggyőző ereje – annál intenzívebb lesz, ha fogalmazhatok így, az érzet, hogy valóban megfigyelés alatt áll. Bármilyen kevéssé is spekulálhat ezen a lehető legtöbb hasonló körülmények között lévő ember, ez a spekuláció aligha hagyja érintetlenül akár a legfaragatlanabb elmét is. Akár a legenyhébb kihágásokkal való kísérletezésének következményei is, nem beszélve a súlyosabbakról, megtanítja számára, mi a különbség egy laza, és egy szigorú megfigyelés között.

A föntebbi okok miatt vagyok kénytelen úgy tekinteni bármilyen nem körkörös elrendezésre, mint ami egyre kevésbé alkalmas.

Nagyon fontos szempont, hogy megfelelő teret biztosítson a központi fülke a főfelügyelőnek és családjának teljes és folyamatos lakhatása számára. Minél népesebb a család, annál jobb, hiszen ennek révén ahány személyből áll a család, annyi felügyelővel számolhatunk, ám fizetést csak egynek adunk. Sem magának a felügyelőnek a parancsai, sem fölfogott érdekeik vagy érdeklődésük föladata rendes ellátása iránt nem szükségesek, hogy motiválják őket a célnak megfelelően. Helyzetüknél fogva gyakorta el lesznek zárva minden más foglalatosságtól, melynek révén természettől fogva, bizonyos módon elkerülhetetlenül fordítják tekintetüket e célnak megfelelő terepre, rendes napi tevékenykedéseik minden egyes közjátéka során. Hiszen ez biztosítja számukra a szórakozás nagyszerű és állandó forrását, mint amilyen az ülő foglalatosságot űző vagy tétlen városlakóké – az ablakon való nézelődést. Még ha a jelenetek elzárt térben játszódnak is, nagyon változatosak lehetnek, és föltételezhetően nem is a legunalmasabbak.

TIZENHARMADIK LEVÉL

A MUNKA KISAJTOLÁSÁNAK MÓDJAI

Helyzetét fölmérve vállalkozóm [contractor – vagyis az, aki a Panopticon üzemeltetésére vállalkozik, abba befektet – LZ], meglátásom szerint, eltekintve a már bemutatott biztosítékoktól, aligha fog arra kérni, magyarázzam meg neki, hogy hogyan tudja meggyőzni bennlakóit arról, hogy dolgozzanak. – Nehéz elképzelni, hogy a bemutatott rendszer uralma alatt álló dolgozók esetében vajon miféle hatékonyabb biztosítását kívánhatja annak, hogy dolgozzanak, méghozzá a lehető legkeményebben. Mindenesetre jóval komolyabb biztosítékot jelent ez egy átlagos napszámos szorgalmát és iparkodását illető bármilyen biztosítéknál, akiket napra, és nem darabra fizetnek. Ha egy ember nem akar dolgozni, akkor nincs más teendője, mint hogy megegye rossz kenyerét, megigya vizét, és ne szóljon egy lélekhez sem. Ha akar dolgozni, akkor idejét kitölti, húst ehet és sört ihat, vagy bármi mást, melyet keresete lehetővé tesz számára, és egy szalmaszálat sem tesz így keresztbe anélkül, hogy tudná, ténykedése révén valami olyanhoz juthat, amelyhez másként nem juthatna. Ennyi biztatás szükséges annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet megtegye, ám ennél több nem szükséges. Szükséges, hogy minden egyes erőkifejtése során meg legyen győződve az azt követő jutalmáról, de ez a jutalom nem lehet olyan nagy, vagy akár megközelítőleg olyan nagy, amelyet akkor kapna, ha máshol dolgozna. Büntetése, fogsága lehetetlenné teszi számára, hogy munkaerejét másik piacra vigye, monopólium tárgyává teszi azt, amelyet így ura, a vállalkozó, bármely más monopólium-tulajdonoshoz hasonlatosan, lehetőségei szerint kiaknáz. A munkás szegény országban él, ahol a munkabérek alacsonyak, ám egy szegény országban az az ember, akit a munkájának megfelelően fizetnek meg, legalább olyan hatékonyságot fog kifejteni, mint egy gazdag országban. Mr. Arthur Young véleménye szerint, melyet hathatós bizonyítékokkal támaszt alá, az ilyen munkásnak még többet kell dolgoznia. Eme éleselméjű utazó ugyanis úgy találta, hogy a szűkös évek mindig több elvégzett munkát produkálnak, mint a bőségesek, és így az egyik nap megtakarításai a következő nap pazarlását fedezik. Ám ez nem minden. Az úr, ha kívánja, két oldalról is megkopaszthatja munkását. Miután profitját lefölözte, még a munkás kiadásaiból is profitálhat. Föltehetőleg a két eszközt együttesen alkalmazza majd. A keresetek megadóztatásának foganatosítása önmagában biztosan elkerülhetővé válhat bizonyos fokig, bizonyos esetekben pedig megzavarhatja a dolgozók és külső munkáltatóik érdekszövetsége; a kiadások megadóztatása a dolgozók esetleges takarékossága folytán szenvedhet kárt, föltéve, hogy ilyen talajon szárba szökkenhet az erény, vagy, néhány esetben, külső barátaik irányában kifejtett nagyvonalúságuk folytán. A keresetek adóztatását föltehetőleg nem lehet nyíltan kivetni, hacsaknem a jó kezek esetében, akiknek forgalma külső munkáltatóikkal a főfelügyelő közbeavatkozása nélkül is fönn kell hogy maradjon. Ama iparágakban, ahol el tudja magát látni magát az alkalmas kezekkel, ígéretes kezekkel és semmittevőkkel, a keresetek adóját rejtettebb módon kell kivetni – a vállalkozó által fizetett bér csökkentése révén azokhoz a bérekhez képest, amelyeket a kinti szabad piacon hasonló munkáért fizetnek. Ha biztos benne, hogy emberei egyrészt hajlamosak költeni, másrészt képtelenek cinkosan összejátszani, a kiadásokra kivetett adó, a profitokra kivetett, akár nyílt, akár rejtett adó nélkül is a legkevésbé lesz lelombozó: a legkevésbé lelombozó a jelenre nézvést, hiszen a keresetek így nagyobbnak tűnnek majd szemükben, és szintúgy a jövőre nézvést, merthogy ily módon belátást nyernek (legalábbis azok, akiknek bármilyen reményük van a szabadon bocsátásra), mit érhet majd keresetük ama boldogabb időszakban: akár névleg, akár valóban.

*

Jegyzetek: 

[1]  Van még egy téma, noha nem a legméltóságteljesebb, és nem is az a fajta, amilyennek szívesen kerítenénk nagy feneket, ám az egészség és biztos őrizet szempontjából oly fontossággal bír, hogy nem tekinthetünk el tárgyalásától: az egészségügyi ürítkezések végtermékeinek eltávolításával kapcsolatos óvintézkedésekről van szó. A közös árnyékszék veszélyes volna a biztonságot tekintve, és teljességgel összeegyeztethetetlen az egyedüllét tervével. A gondozókra vagy őrökre bízni a piszok eltávolítását ugyanilyen összeegyeztethetetlen volna a tisztaság követelményével; hiszen egy olyan rendszeresség híján, amelyet nehéz, ha nem éppen nevetséges volna megkísérelni kikényszeríteni az egészségesek esetében, és teljességgel lehetetlen a betegek esetében, a cellák levegője, és ilyenformán maga a felügyelői fülke is a folytonos fertőzésveszély állapotában lenne a vizitek közötti átmeneti időben. Mivel így áll a dolog, nem látok más megfelelő eszközt, mint hogy minden egyes cellában rögzítsünk egy erre alkalmatos eszközt az épület kialakításakor. Két szomszédos cella között kifutó válaszfal végén aknát vagy csatornát hagyunk a külső falon; ez a csatorna, ha többemeletes épületről beszélünk, minden emeleten végigfut. Ebbe a csatornába belehelyezünk minden egyes cella alatt egy belülről mázolt agyagcsövet (olyasformát, mint amilyeneket Angliában a kémények tetejére erősítenek). A cellára nyíló fölső végét öntöttvas ülőke fedi, amely téglákkal van körülrakva, és akkora nyílással rendelkezik, amelyik semmiképpen sem alkalmas arra, hogy átférjen rajta egy emberi test. Hogy a cella belsejéből a csatornáig vezessen, ennek a csőnek természetesen lejtenie kell. A csatorna legalján, az épületen kívül, boltozatos nyílás, olyan mélyen, hogy alig is észrevehető, befogadja a szennyet, hogy el lehessen aztán vinni. Mindenki előtt ismeretes, aki csak egy kicsit is tanulmányozta a börtönök történetét, milyen gyakran kíséreltek meg sikerrel vagy anélkül szökéseket ezen a csatornán keresztül. Egy vékony vászon, melyen keresztül a fogva tartott időnként kommunikálhat, talán nem fölösleges. Ez a megoldás, megtartva az illendőség határain belül, úgy alkalmazható, hogy semmilyen tiltott kezdeményezés ne maradjon rejtve a felügyelő szeme elől.

Az egyes cellákra leképezve ez az elrendezés fillérekbe kerül majd: kis ráfordítás a biztonság hatalmas fokozására. Ilyen módon, a fegyelem szigorúságából a legkevésbé sem engedve, a tisztaság előnyei, valamint a velejáró egészségé, olyan fokban elérhetővé válnak majd, mint a legtöbb magánházban.

Meglehet, talán túlságos pazarlásnak hangzik ilyen intézmények esetében, ha megkockáztatom annak fölvetését, hogy legyen vízvezeték az épületben, minden cellában külön csappal. A tiszta kiadás mindazonáltal nem lesz olyan hatalmas, mint amekkorának első pillantásra tűnik: hiszen ennek révén megtakaríthatjuk a gondozói-őrzési munka jelentős részét. Minden egyes fogva tartott számára biztosítani kell némi vizet, úgymond csak szomjoltás végett, tekintet nélkül a tisztaságra. Ennek ellátása személyes vízhordozással két- vagy háromszáz fogva tartott számára oly különböző lakhelyekre, meglehet, belekerülne egy állandó alkalmazott bérébe. A víz megfelelő magasságba való szivattyúzására elegendő volna a rabok munkája. Ami az építőanyagokat illeti, a tégla, mint ahogy ezt mindenki tudja, ***-ban a legolcsóbb, és mindenhol másutt Angliában téglát vagy követ lehet használni. Ennyit a fedésről. Ám egy tartósan fönntartandó épület esetében, mint amilyen ez is volna, a padlózat és a boltozatok ugyanolyan építőanyagára fordított kiadás, úgy gondolom, nem volna olyan kellemetlen ebben az esetben; különösképp, ha figyelembe vesszük eme anyag tökéletes tűzállóságát.