Az apám egy áprilisi este halt meg, sok-sok évvel ezelőtt, amikor én csak kisfiú voltam, akkora, hogy köpenyben jártam iskolába.[1]

Azt mondják, az állomás csomagmegőrzőjében egy tálka vízhez hajolt, úgy halt meg. Nagyon meleg volt, meg akarta mosni a kezét. Ezért halt meg az apám.

A gutaütés nem betegség, és én egyáltalán nem értettem, hogyan halhatott meg ilyen hirtelen.

Az anyám aztán úgy magyarázta, hogy mindenért a szardínia volt a hibás, amit aznap ebédre ettünk.

Péntek volt, és az apám ragaszkodott hozzá, hogy böjtöljünk. Sosem járt templomba, de ehhez az egyhez tartotta magát.

Minden péntek reggel azt mondta anyámnak:

– Ma csinálj gnocchit[2]!

Vagy:

– Ma spagetti legyen, húst nem akarok, péntek van!

Végül úgy esett, hogy pénteken halt meg, és az anyám azt mondta, Isten meg kell, hogy bocsásson neki, hiszen böjtölt.

Később megtudtam, hogy nem agyvérzésben halt meg. Megrepedt az aortája. Legbelül teljesen elhasználódott, kiégett.

Az apámat mindig is szentnek vélték. Először katonáskodott, később a vasútnál dolgozott. Egész nap fel-le futkosott a vágányok, szerelvények között. Felírta a kocsikra az indulási időt és az úticélt, ahova a rakományt szánták.

Soha semmire sem panaszkodott, leszámítva a tyúkszemeit, amik a lábujjain nőttek szakadatlanul, és irgalmatlan szenvedést okozhattak neki. Mindig bicskával vágta le, sárgás, bűzös folyadék csorgott ki belőlük. A bicskát aztán gondosan elzárta egy fiókba, hogy ne férhessünk hozzá.

Az apám szeretett inni. Ez is hozzájárulhatott a pusztulásához.

Sosem láttam részegnek, se durvának vagy közönségesnek. Jöttek az emberek a rakománnyal, és kérték, hogy állítsa be ide vagy oda a vagonjukat. Nem kellett kétszer mondaniuk. Még a legfösvényebbek sem sajnáltak fizetni neki egy pohárral. Elfogadta. Visszafogottan örült, egyáltalán nem volt alpári.

Egy pohár reggel, egy pohár délben, egy pohár négykor, este aztán megint vagy két pohár. Nem emlékszem otthoni jelenetekre. Nagyon kedves volt anyámhoz. Azt mondta neki: Te többet keresel, mint én! – aztán adott neki egy csókot, és elment.

Egyik pohár a másik után, egyik nap a másik után, az aorta egyszer csak megreped, az ember pedig meghal.

Jegyzetek:

[1] A gyerekeknek az elemi iskolában kellett köpenyt viselniük.

[2] töltött tésztaféle

A mű eredeti címe: Mio padre