Aranyló kék éji zene
Szürke harmóniára vált:
Okker szénával telt uszályt
Lehelt a rakpart: és vele
A jéghideg, a sárga köd
Hidakra kúszott, házfalak
Árnyéka járt s lidércalak,
A Szent Pál gömbje mind fölött.
Majd ébredésnek zaja kelt;
Nyüzsgött az utcán sok szekér:
S a csillanó tetőkre tért
Egy kismadár és énekelt.
De magában egy szürke nő,
Nap csókolta fakó haját,
Bolyongott gázlángfényen át,
Az ajka tűz, a szíve kő.