Tudod, bár ki tudja, haver
Mármint ki a fasz tudja tényleg
Hol kezdődött ez az egész
Mivel telik az idő
Mire ment el a pénz
Hogy épül ki ez a szarság
Ki nyomogatja a gombokat
Ki hozza meg a döntést
Kik a játékosok
Tudod, én mexikói vagyok
Mexikói amerikai,
Csikánó, az USÁ-ban születtem, nevelkedtem,
Szóval, tudod most mi jön:
Mocskos, lusta, agyatlan,
Babzabáló illegális kreol.
Jól tudod, hogy indul a sztori,
Nem másként, mint
Egyszer volt hol nem volt vissza Mexikóba
Öt-hat éves lehettem
Ezek a dolgok néha a vártnál hamarabb
megtörténnek.
Bocs, öreg.
Ez már csak ilyen.
Úgy néz ki, hogy döntened kell
Járjon az agyad
Ne hátrálj meg
Csapj oda
Most szorítsd ökölbe a kezed
Vagy ne szólalj meg soha.
Nyolcvanegyben születtem,
Ez tesz engem X generációs fiatallá
Vagy vén ezredfordulóssá,
A faszba, nem tudom.
Mintha a születési jogom
Több kérdés lenne, mint válasz.
Amit tudok, az ez:
Valami szörnyűség történt
Négyszáznyolcvankilenc évvel a születésem előtt,
És az életem, szóval, azóta egészen megváltozott.
Látod, amit te mikroagressziónak hívsz,
Azt én mikrohódításnak hívom.
A víztározó mellett,
Hernán Cortesnek, John Smithnek öltözve
Látom őket vitorlázni a koponyámban,
Mellvértek és muskéták,
Cipőcsatok és töltött kérdések:
Irodai fajnemesítés, irányított állítások, mint például
Amikor Polk elfoglalta Mexikóvárost, az egészet bekebelezhette volna,
Vagy
Minden illegális bevándorló meghalt.
Te itt születtél, akkor most min ütközöl meg?
És ha úgy viselkednék, ahogy kissrác koromban?
Baszod, úgy is tudod, mi történne,
De én soha nem voltam olyan, aki megbánja vagy bevallja
Mert nem arra születtem, hogy megbocsássanak
Se itt, se most, se általuk.
Láttam egy embert indulni az elnökválasztáson
Mondom, láttam egy embert indulni az elnökválasztáson
Ugyanakkor hallottam egy baráti szivárványkoalíciót azon vitázni
Hogy drogdílernek, nemi erőszakot elkövetőnek, rasszistának vagy populistának nevezzék-e a mexikóiakat?
Ezután követeljünk ki egy tárgyalást, reflexiót és némi árnyalást.
Miért nem érzem azoknak a fájdalmát, akik csak gyűlöletet éreztek a véreim iránt, semmi mást.
Mert néha úgy érzem, minél többet gondolkodom
Annál kevesebbet tudok.
És minél többet beszélek
Annál rosszabb lesz.
És amikor készen állunk a harcra
Fogalmunk sincs, mi a faszról dumálunk,
Csak jár a szánk.
A bevándorlók nemzetéről hablatyolunk valamit
Állandóan mások imázsával próbálunk értelmet adni életünknek.
Ez csupán egy másodkézből származó csempészhistória.
Nekünk írva van, hogy kiszolgáljuk őket
Mivel a valódi hatalom nem a válasz keresésében áll
Hanem a kérdésfeltevésben.
Néha úgy érzem, hogy valaki mindig meg akar győzni valamiről
Például vannak olyan dolgok, amiket nem akarnak, hogy lássunk.
Manipulálják a valóságot.
Amikor néha éjszakánként átautózom a városon
Csak barna arcokat látok semmi mást.
Hazamegyek, bekapcsolom a tévét,
És addig nem látom őket, amíg újra ki nem megyek az utcára.
Ez olyan, mintha itt lennénk, pedig nem vagyunk.
Minket okolnak és
Nem engedik, hogy reagáljunk.
Mintha ennek a kultúrának egyetlen része sem lenne a miénk
Mintha örökké idegenek lennénk
Mint egy apartheid-tudatállapot
Ahol megragadják a képzeletet, hogy megakadályozzák a jövő megszületését.
Ez olyan, mintha a mexikói-amerikai háborúnak soha nem lett volna vége,
És Los Angeles városának minden óriásplakátja valami
bűnbánatba vagy lázadásba burkolódzó fehér megváltóról kiabál.
Pedig mindenki tudja.
Mindenki ismeri Jézust és a Jokert
Mindkettő mexikói
Mindenki tudja, hogy végződik a történet, Amerika.
Mit kapsz
Mit kapsz, amikor ellopsz egy fél nemzetet, majd
Elnyomod
Utódait?
Megmondom mit kapsz:
Azt kapod, amit megérdemelsz!

*

A vers eredeti címe és megjelenési helye: Once Upon a Go Back to Mexico; In Xóchitl in Cuícatl: Floricanto Cien años de poesía chicanx/latinx (1920-2020). Editorial Polibea, Madrid, 2021.