"Megmosta a pisztrángokat a folyóban. Ahogy hátukkal felfelé tartotta őket a vízben, olyanok voltak, mintha élnének. A színük még nem fakult el. Megmosta a kezét, és beletörülte a fatörzsbe. Aztán kiterítette a zsákot, ráfektette a pisztrángokat, begöngyölte őket, csomóra kötötte a batyut, és berakta a hálóba. A bicskája még mindig úgy állt, a fatörzsbe szúrva. Letisztította a fán, és zsebre vágta.
            Felállt a fatörzsön, fogta a botját meg az elnehezült hálót, aztán belépett a vízbe, és kigázolt a partra. Felkapaszkodott, s nekivágott az erdőnek, az emelkedés felé. Visszaigyekezett a táborba. Hátranézett. A folyó épp hogy látszott a fák között. Lesz még nap elég, amikor a mocsárban horgászhat."

Ernest Hemingway: A nagy kétszívű folyón (Réz Ádám fordítása)