belőlem sok jó dolgot csinálnak:
tálat, csörgődobot, evőpálcikát

amikor a Nap lepényhal volt,
az emberek még megsütötték. Most minden fordítva van

emlékezve az ősök bölcs útmutatására,
úgy döntöttem, követni fogom őket, csak aztán elfelejtettem

haragudtam a krokodilokra,
amiért hosszabbak

a régi időkben
az emberek tudtak repülni és nagyon okosak voltak.
Most gombát esznek és dohányoznak

ez még régen történt –
amikor még sügér voltam

megöltem egy vaddisznót, jóllakottan aludtam el.
Bölcsen ébredtem

a szeme sarkából a nőre gondolt

amíg a medve alatt feküdt, átmelegedett

jó ember volt.
A vadállatok sírtak, amikor megették

a vadászok feleségeket rajzoltak maguknak
a homokba és velük aludtak.
Ez nem volt jó. Ezért lettek az emberek
gonoszak és alacsonyak

ahhoz, hogy feljöjjön a nap,
fél éjszaka pipázni kellett

undorító dolgokat ettek, szótagokban gondolkodtak

egész nap az erdő fölött lebegett
zsákmányt keresve. Amikor
hazatért, a vadászok azt mondták neki,
hogy ember ilyet nem csinál

*

A mű eredeti címe és megjelenési helye: Игорь Голубенцев: Благоприятные приметы для охоты на какомицли, Aster-X Kiadó, Szentpétervár, 2004.