– Döbbenetes ez a saláta. Egészen elképesztően finom.

– Ragyogó saláta. Igazán fenséges.

– Tényleg finom. Egyébként mi ez?

– Rukkola. Egy kicsit megízesítettem. De teljesen közönséges olasz rukkola fűszeres öntettel, amit én készítettem hozzá.

– Elképesztően finom. Alighanem a legjobb saláta, amit valaha ettem. Ez itt fejes saláta?

– Az, fejes saláta. Ezt is ízesítettem, igaz, más öntettel. A fejes salátán meg a rukkolán kívül több különböző lágy és ropogós leveles salátát is raktam bele, leginkább jéghegysalátát. A magas, keskenyebb levelű a római saláta, azt én termesztettem, virágcserépben. Van még benne Little gem saláta, batáviasaláta, jégsaláta, rendes meg ropogós levelű is, meg egy kevés osztottlevelű jégsaláta. A dekoratív része pedig lollo rosso. A levelei ropogóssági foka átmenet a lágy és a ropogós saláták között. Emellett tettem bele kínai spárgasalátát, ami Lactuca sativa var. angustana.

– Ez itt viszont talán nem közönséges saláta.

– Az endívia. Az, amelyiket most érintettél meg, simalevelű endívia vagy Escariol saláta. A másik, hozzá hasonló a fodros levelű, vagyis frisée, a Cichorium endivia var. crispum. Ezek sokféleképpen felhasználható növények, a kesernyés ízüket az intibin adja. Állítólag javítják az emésztést és az étvágyat is fokozzák. Mindkettőt egy-egy csepp ecettel ízesítettem. Emellett van benne cikóriasaláta, Cichorium intybus is. Eredetileg felmerült bennem, hogy gratinálom, de aztán úgy gondoltam, hogy mivel olyan kevés van belőle, nyersen is beletehetem a salátába a vörös cikóriával együtt. Ahogy látjátok, radicchio egy kicsit több került bele, az az a vörös, amiből kétfélét raktam bele, kerek meg ovális levelűt is, mert nem tudtam választani a kettő közül. Persze hasonlítanak egymásra, de az ízük mindenképpen eltérő. Ezt a vörös cikóriát kevéske citrommal, grépfrúttal és vérgrépfrúttal locsoltam meg. Egy része zsenge levélrózsa, egy másik része érett vörös cikória. Az ízét ellensúlyozza a zöld cikória, ami cukros ízű, nem tudom, találkoztatok-e már vele.

– Úgy tűnik, káposzta is van benne.

– Több káposztafélét is használtam. Tettem bele teljesen közönséges kínai kelt, brokkolit, kelkáposztát és karfiolt, fodros kelt, kelbimbót meg karalábét. Ellensúlyként tettem bele néhány ritkább és izgalmasabb ízt is, a bordáskeltől a Brassica tournefortiin át a harasztos káposztáig. Remélhetőleg érezni rajta a sokszínűséget. A káposzták néha szeretnek a háttérbe húzódni, bár akkor a babok jobban előtérbe kerülnek. Szinte azt mondhatnánk, hogy a saláta igazi ízét a fűszerezett babok adják. Ezért a bab- és borsófélékre igyekeztem különös figyelmet fordítani. Az a sötétebb, fűszeres ízű a csilivel ízesített, közönséges fekete bab, de vesebabot is tettem bele. Használtam még közönséges borsót és csicseriborsót, zöldbabot, mungóbabot, azukibabot, szójababot, földimogyorót, lencsét, leheletnyi lucernát, lóbabot meg lóherét. Azért ne gondoljátok, hogy sokba került. Ugyanis elég sok vadon termő fűszernövényt szedtem bele. Ahogy talán észrevettétek, került a salátába aszat, cickafark, erdei deréce, fehérhere, gyékény, kömény, libapimpó, martilapu, málna, nádhajtások, nyírfalevél, pitypanglevél, rózsalevél, sóska, szamóca, némi útifű, varjúháj és vöröshere. Ezek mélységet adnak a saláta ízének, és érdekesebbé teszik a keveréket.

– Igazán kiváló.

– Nagyon izgalmas. Mindig új íz jön elő.

– Köszönöm. Erre is törekedtem, hogy izgalmas salátát hozzak létre.

– Bár nagyon sok zöld van benne, a sajtok ízét is remekül érezni.

– Próbáltam elérni, hogy a fűszerek is tükrözzék a sajtok ízét.

– A gyümölcsök is finomak.

– Mindenféle gyümölcs van benne, igaz?

– A kedvenc gyümölcseimből választottam ki néhányat. Remélem, nem túl vizes az ízük. Nem szárítottam meg őket teljesen, bár a fölösleges vizet igyekeztem leönteni róluk. Főként ananászt, banánt és főzőbanánt, gránátalmát, gyömbéralmát, kivit, narancsot és sárgabarackot tettem bele. Van benne még avokádó, csillaggyümölcs azaz karambola, datolya, datolya- vagy khakiszilva, dinnye, földicseresznye, füge, gesztenye, granadilla, grépfrút, guáva, a jákafa gyümölcse, japán körte, kaktuszfüge, kígyógyümölcs, kiwano azaz tüskés uborka és kopasz kivi. Emellett a receptem szerint kell bele kókuszdió, kumkvat, lime, limkvat, mangó és mangosztán, maracuja azaz passiógyümölcs, nektarin, őszibarack, papaja és pepino, vagyis tojásdinnye, amiből csak takarékosan használtam. Üde, apró meglepetéssel szolgálnak a leggyakoribb kis citrusfélék, a mandarin, a satsuma, a mineola, a keserű narancs, a temple narancs meg a topaz. Hogy valamivel déliesebb ízvilágot érjek el, tettem bele pitaját, pomelót, rambutánt, rumelint, azaz tangelót, sapodillát, szőlőt és tamarillót, azaz a paradicsomfa gyümölcsét. Persze a kedvenc dinnyéimről sem feledkeztem meg. A kantalupdinnyéhez leginkább a gáliadinnye, a mézharmat dinnye és a cukordinnye illik, de akartam bolondozni egy kicsit, és végül tettem bele sárga- és pirosbelű görögdinnyét is. Remélhetőleg jól elkülönülnek az ízek. Időközben megijedtem, hogy a dinnyéktől túlságosan vizes lesz. Az olyan saláta ugyanis ehetetlen.

– Egyáltalán nem vizes.

– Ezt örömmel hallom.

– Nekem nagyon ízlenek a sajtok. Igazán finomak. Ez itt kékpenészes sajt, ugye?

– Az kékpenészes, az a kis darab mellette pedig manchego, illetve nem tudom biztosan. Lehet, hogy gorgonzola, amit az utolsó pillanatban dobtam bele. Ilyen messziről nem látom jól. Remélem, az is ízlik.

– Nagyon is. Sajtból is sokféle van benne. Két darab sokszor egyformának tűnik, de az ízük teljesen különböző.

– Szeleteltem bele néhány hagyományosabb sajtot. Szokásomhoz híven ezúttal is úgy döntöttem, hogy az olaszokat részesítem előnyben. Így került a salátába bel paese, bitto, caprino, fontina, Grana Padano, mozzarella, parmezán, pecorino, ricotta, robiola, taleggio és toma. Emellett tettem még bele fetát, halloumit, brie-t, camembert-t, morbier-t, Port Salut-t és rokfortot. Persze a franciákat is szeretem. De egy eddig nem ismert oldalamat is megmutatom, mert ha jobban odafigyeltek, észreveszitek, hogy a salátába néhány angol sajtot is kevertem. Elsőre talán meglepik az embert, pedig szerintem igazából nagyon finomak. Cheddart, cheshire-t, gloucestert, shropshire blue-t, stiltont és wensleydale-t használtam. Hollandiából az edamit, a goudát, a maaslandert és a vergeerkaast választottam. Bevallom, egyenesen odáig vagyok az ízükért. Főleg a gouda alulértékelt sajt, nyilván azért, mert annyira elterjedt. Pedig egy jó gouda a sajtok elitjéhez tartozik. Az észak-európaiak soha nem becsülik meg, amijük van, de a kelet-európaiak sem sokkal jobban. Ezért tettem bele némi lengyel színt is, ostyepkát, bundzot, bryndzát, redykołkát és rokpolt. Ezek mind izgalmas ízt adnak, és jól illenek egymáshoz. A salátához természetesen hozzátartozik a finn leipäjuusto meg a kermajuusto, a norvég geitost és a fløtemysost, a jarlsberg és a gamalost, az appenzeller, az emmentáli, a gruyère és a raclette. Próbáltam egyfajta szerény sajtválogatást kialakítani.

– Tényleg finom.

– A csirke remekül illik bele, meg a kacsa is.

– Ez igazából nem kacsa, hanem hófajd. Madarakat nagyon óvatosan használtam, igyekeztem az egyszerű vadhúsokra koncentrálni, azokra a szárnyasokra, amelyek íze biztosan megfér egymással. Tettem bele egy kevés császármadarat és hófajdot, alpesihófajd-melldarabokat, nyírfajdot és siketfajdot. Leginkább siketfajdot. Olyan fenséges az íze, mintha az ember jellegzetes, erdős finn tájat enne. A siketfajd íze annyira kerek, hogy könnybe lábad tőle a szemem. Más húst nem is használtam. Kezdetben a medvehús is megfordult a fejemben, de aztán túlzásnak tűnt. Remélem, nem érezni a hiányát. Egy kicsit bánom, hogy nem tettem bele több húst, még ha salátáról van is szó.

– Nem hiányzik ebből semmi.

– Nem hát. Alighanem már minden összetevőt felsoroltál.

– Ha valóban tudni akarjátok, raktam bele néhány olyan összetevőt is, amit a kertben találtam, például homoki ikravirágot, útszéli zsázsát, cikkesbecőt, kanálfüvet, Man-szigeti káposztát, libatopot, mezei zsázsát, tátorjánt, hagymás fogasírt, parlagi sebforrasztófüvet, kányazsázsát, ligeti daravirágot és havasi daravirágot, Enarthrocarpust, repcsényt, madárorrú táskazárat, retket, zsombort és havasalji tarsókát. Azt hiszem, ez minden.

– Hihetetlen, mennyire sokszínű saláta. Azt már meg sem merem kérdezni, mivel fűszerezted mindezt.

– Isteni. Tényleg egészen rendkívüli.

– Nagyon köszönöm. Az öntetet az elejétől a végéig én készítettem, de a receptjét nem árulom el. A salátánál sokkal egyszerűbb. Az öntetekkel kapcsolatban mindig is úgy gondoltam, hogy ami egyszerű, az szép, és ami szép, az jó.

– Fantasztikus saláta. És az öntet is kiváló.

– Egyetértek. Ez fantasztikus, fantasztikus saláta.

*

A szöveg eredeti címe és megjelenési helye: Harry Salmenniemi: "Fantastinen salaatti". In: Uraanilamppu ja muita novelleja. Helsinki, Siltala, 2017.
© Harry Salmenniemi 2017. Published originally in Finnish by Siltala Publishing. Published by agreement with Helsinki Literary Agency.