Eva Baltasar: Fekete harisnyás nő 1913
Fotó: Pexels
Eva Baltasar: Fekete harisnyás nő 1913

vászonba vésve / két kéz bennem / a kemény és rugalmatlan szőrzet / vad / hitvány parázs / és egy közönséges kék / a test időbe süllyesztésének kékje / a testekben a sötétség / ezt feltételezem / ruhádból kiindulva / mely táj kapukkal / és füsttel mikor beesteledik / egyszerű / mely egy ruha / jövök már / jövök már / a rövid lábak / a lépcsőfordulók megpihenése / jövök már de ágak nehezítik utamat / jövök már engedelmesen / itt ahol véget ér a kar kesztyűt húzok rád / itt ahol elmosódott a rajzod / a távolság / megmenekülés / mikor egy orca vagy egy térd olyan hatalmas volt / olyan ellenséges / hogy napokra volt szükségünk és lovakra / lovakra és lovaglásra / a földre zuhanásra / a kemény földre / az üres csontok helyére / melyek borzalmukban / gyónásra késztetnek minket / nem tudom miért vannak itt kezek / a kapni és adni régi rendje / a kezek / amikben a kenyér jár / az élet hozza az éveket / és az évek a korlátozó gondolatot hogy az élet emlékezés / nem akarom a nyakat / nem bírok a büntetéssel / nem akarom a szívet / titkos piramis / maradok a szónál / maradok a sarkoknál / és jössz te gyengéden / jössz két kékes és emelkedő testeddel / mint két hatalmas meztelen csiga / eltelve / az alaphang mely teljesen kitölti őket / a hang mely harangszó / most már tisztán értem / a hang mely törvény / a hang mely törvény / mely törvény / mely törvény

*

A Nus Schiele ["Schiele-aktok"] című kötetből; Barcelona, Club Editor, 2021.

A vers szerzőjéről
Eva Baltasar (1978)

Katalán költő, író. 

A fordítóról
Varju Kata (1983)

Műfordító, nyelvtanár. Legutóbbi fordítása: María José Ferrada: Kramp, avagy hogyan tégy rendet a világegyetemben (Metropolis Media, 2022).

Kapcsolódó
Eva Baltasar versei
Eva Baltasar: National Geographic