A világ új és hideg
Meztelen és hegyes fák mesélnek
Majdnem olyan csupaszok, mint a hegyek északon
Kondenzcsík a szélvédőkön
A fagytalanító egykor idegen volt
Most már barát
Vezetni annyi, mint megkockáztatni, hogy eltévedjünk a ködben.
Gyalogolni annyi, mint megkockáztatni, hogy elakadsz az esőben.
Az eső itt havat hoz a hegyekre
Apró köröket képez a párkányon
Mint a cukormáz a tortán
Mint angyalhaj karikák a karácsonyfán
Most pakoltad el a garázsban
Tegnap
Sálak, kesztyűk és esernyők mennek a gardróbba
A fehér terepjárók keréktárcsái a hegyekbe hajtanak
Hódeszkázás és síelés
Te többnyire otthon maradsz
Úgy teszel, mintha élveznéd a szürke világ ünnepélyességét
Valójában gyűlölöd
Utálod az árnyékban tengődő világot
Az egyetlen dolog, amit élvezel, a kinti csípős hideg
Megizzadsz
Fát vágsz, összeszeded a gyújtóst
Mielőtt felpattintod az öngyújtódat
Hogy elkezdd az éjszakai szórakozást
Odakint sötétkék és lila az égbolt
És annak a néhány fának, amit a hátsó kertedből látsz, fekete a sziluettje,
Ma éjjel
Kiönt téged az eső
Holnap
Imádni fogod a füst emlékével telített házad illatát
Ma
Találkozol barátoddal, Marióval egy kávézóban.
Rétegesen öltözve ültök odakint, hideg fémszékeken
A ponyvatető és a tiszta ég alatt
A hegyeket hó borítja
Egyikőtök megjegyzi, hogy ez ritka látvány
A másik egyetért
Valóban
Két dél-kaliforniai
Remegve
Játszik a télben

*

A vers eredeti címe: New Year’s Day