Szenegáli író nyerte a Goncourt-t

Váratlan döntést hozott a legrangosabb francia irodalmi elismerés, a Goncourt-díj tíztagú zsűrije szerdán, amikor a négy nevet tartalmazó utolsó listáról a 31 éves, szenegáli származású Mohamed Mbougar Sarrt és a La plus secrète mémoire des hommes ("Az emberek legtitkosabb emlékezete") című regényét választotta nyertesnek. A hagyományosan élőben, a párizsi Drouant étteremben tartott utolsó szavazáson a tudósítások szerint a kötet már első körben megszerezte az egyértelmű győzelemhez szükséges abszolút többséget, a tízből hat szavazattal.

A győztes nevét a tradíciók szerint november első szerdáján a Drouant lépcsőjén jelenti be a Goncourt Akadémia főtitkára, egyszerre a második legfontosabb díj, a Renaudot nyertesével. Ezt betartva Philippe Claudel főtitkár Franz-Olivier Giesbert társaságában november 3-án 12 óra 45 perckor közölte is, hogy a La plus secrète mémoire des hommes az idei Goncourt-díjas regény. Bár a döntés meglepetés, nem teljesen váratlan, ugyanis a könyv, és dakari születésű, fiatal szerzője a szakma nem is annyira titkos favoritja volt: az augusztus 19-én megjelent kötet több más irodalmi díjra is esélyes volt, ráadásul nagyon jó kritikai visszhangot kapott. A L’Obs (korábban Le Nouvel Observateur) hetilap olyan nagy, remek narratív labirintusokat építő írók vonulatához sorolta, mint Jorge Luis Borges, Roberto Bolaño vagy Witold Gombrowicz, a L’Express recenziója pedig Kunderához hasonlította. Abból a szempontból szokatlan viszont a zsűri választása, hogy a regényt nem valamelyik óriás (Gallimard, Albin Michel), hanem a független Philippe Rey jelentette meg, egy kis szenegáli kiadó, a Jimsaan közreműködésével.

A Goncourt-zsűri dicsérte Sarr prózájának zeneiségét, képzeletvilágát és azt, hogy sajátos módon teremtette újra a francia nyelvet és irodalmat. Mint Éric-Emmanuel Schmitt dramaturg-író, zsűritag fogalmazott, „a könyv elgondolkodtat, álmodozásra késztet, átröpít a teljes huszadik századi történelmen, és körbeutaztat szinte az egész világon”. Schmitt saját bevallása szerint kétszer is elolvasta a több kérdést, mint választ, és több rejtélyt, mint megoldást felvonultató regényt. A világhírű marokkói író és zsűritag, Tahar-Ben Jelloun a döntést követően kiemelte, hogy Sarr az első díjazott a szubszaharai térségből, száz éve az első fekete-afrikai, és harmincegy évével a legfiatalabb nyertes Patrick Grainville 1976-os győzelme óta.

Sarr egy hatgyermekes orvos legidősebb fiaként 1990-ben született a nyugat-szenegáli kisvárosban, Diourbelben, majd az ország legerősebb oktatási intézményében, a Szent Lajos katonai iskolában tanult. Előkészítő éveit már a Párizs melletti Compiègne-ben végezte, majd felvették az egyik legerősebb francia egyetemre, az EHESS-re. Itt a legnagyobb franciául író afrikai szerző, Léopold Sedar Senghor munkásságát kutatta. Első kötetét huszonnégy évesen adták ki, a La plus secrète mémoire des hommes a negyedik regénye.

És hogy mi a siker titka? A fentebb már említett labirintusosság, hogy a regény valójában egy időn és téren átívelő nyomozás története, amely egymásba fonódó kisebb történetekből épül fel úgy, hogy az olvasó nem vész el az intertextualitás különböző rétegeiben. Sarr különféle műfajokat váltogat: prózájába naplórészleteket, e-maileket, újságcikkeket, könyvrészleteket emel be. A La plus secrète mémoire des hommes 2018-ban kezdődik, amikor a fiatal szenegáli író, Diégane Latyr Faye Párizsban rábukkan egy legendás könyvre, az 1938-ban kiadott Az embertelenség labirintusa című kötetre. A mű szerzője, akit annak idején csak „a néger Rimbaud”-ként emlegettek, a könyve megjelenését kísérő botrányok miatt nyomtalanul eltűnt. Diégane nyomozni kezd a titokzatos T. C. Elimane után, és a Szenegálon, Argentínán, Franciaországon átívelő kutatásai nemcsak archívumok mélyére vezetnek. A nyomozás során más kérdések is felmerülnek: a gyarmatosításról és a nácizmusról, a plágiumról vagy az animizmusról, de mindenekelőtt arról, hogy lehet száműzetésben alkotni.

Mégis, Sarr mindenekelőtt életről és irodalomról elmélkedik Diégane és Elimane kettős történetén keresztül. Amint a friss Goncourt-díjas író a France 2-ben hangsúlyozta: az irodalom számára elsősorban az energiáról szól, egészen a mondat szintjéig. „Minden mondat tele kell legyen energiával: keresnie, felfedezni kell. Ez akartam megmutatni a regénnyel. Hiszen mindannyian nyomában járunk valaminek, és ez a saját kutatásunk, ami mozgat, élettel tölt el minket” – emelte ki.

Az 1749 információi szerint a Goncourt-díjas kötetet jövő ősszel tervezi megjelentetni a Park Kiadó, Az emberek legtitkosabb emlékezete címmel.

*

Fentebb említettük, hogy a Goncourt-ral egyidejűleg a második legnagyobb irodalmi elismerés, a Renaudot is gazdára talált tegnap: a zsűri döntése alapján a belga szupersztár, Amélie Nothomb legújabb kötete, a Premier sang („Első vér”) nyerte idén a Renaudot-díjat. Az általában az eladási listák élén álló, rendkívül termékeny írónő harmincadik regényének személyes hangvételét emelte ki a zsűri (és a kritika is). A Premier sangban Nothomb édesapjáról mesél.