Okszana Vaszjakina: mikor szibériában éltünk (4.)

mikor szibériában éltünk nem volt bennünk szeretet
egyetlen leírhatatlan hosszú test voltunk mindannyian
egy keskeny, sok szájú test
mely mindig éhes és dühös volt
most nem élünk szibériában
és egyáltalán nem maradt bennünk szeretet
mert a szeretet
egy kicsi láthatatlan dolog majdnem mint szibéria vagy az emlékezet
vagy még valami más olyan
torokbizsergető
ami nem hasonlít az emberekre
és nem az övék

*

mikor szibériában éltünk
semmi nem volt bennünk
mindannyian vízbe merült
fák voltunk
kitárt fák
a hideg láncára verve
borzalmas emberek voltunk
ormótlan fákként
egymás közé tapasztva
nedvesen elhagyatottan kéregszínűen
éltünk szibériában és semmi sem volt bennünk
mert nem voltunk se mi se szibéria
de volt nehéz nehéz nehéz nehéz
értelmetlen munkánk
lényeket gyártottunk
és elpusztultunk a térben

(A vers eredeti címe: Когда мы жили в Сибири)