Mihai Eminescu: Velence

Kevély Velence lassan enyészeté,
Nem hallsz ott dalt, nem látsz bálos-táncot
Márványlépcsőn vagy ódon tornácon.
Gerendáit a sápadt hold szinezé.

Csatornák mentén Okeánosz sír,
Egy végtelenség óta az ifjúság
A vágya, s elhalmozná a lányt bujább
Csókkal, de nincs ottan csak hullámsír.

A várban csend van, mint a cinteremben.
Agg pap harangoz éjfélt Szent Márkból,
Melynek vén tornya szomorúságról

Panaszkodó, s Szibüllák tájszólása
Hangzik, kimondva lassú gyászütemben:
Hiába a holtak föltámasztása.

*

A verse eredeti címe: Veneția