Julija Iljuha: Feleségeim (részlet)

a nő, aki hazavárta férjét a háborúból, gyorsabban értesült a frontról érkező hírekről, mint a Vezérkar.

tökéletesen megtanulta Ukrajna földrajzát, kézzel tudott kontúrtérképeket
rajzolni. tanya, falu, kisváros, város. pont, pont, pont, pont.
kardiogram hosszú vonalai.

soha nem némította le a telefonját éjszaka, lefekvés előtt és ébredés után is
ellenőrizte az összes üzenetet.

félt, amikor a telefon elhallgatott. hírek hiányában már
rossz híreket sejtett. amikor a telefon végre megszólalt, és egy rövid,
pluszos üzenet érkezett messengeren, fellélegzett és ezt válaszolta: „++”.

őrülten büszke volt. egy alkalommal pixeles fényképet posztolt a közösségi médiában
a férjéről, amelyen az arca helyett egy vicces macskafej volt.
„térjen vissza élve!” – írta kommentben egy avatar profilú
hölgy. sírva fakadt, és törölte a fényképet, a kommentelőt pedig letiltotta.

esténként a sötétben feküdve megpróbált visszaemlékezni, hogyan élt korábban.
rémlett neki, hogy boldog volt, de minden részlet kitörlődött az emlékezetéből. próbált
kievezni, de elmerült a háborúban, utált várni, de tudta, hogyan kell
újratölteni a lőszert.

a nő, aki hazavárta férjét a háborúból, minden nap biztos kézzel rajzolta a kardiogram hosszú vonalait.