Horváth Tamásnak és Lanczkor Gábornak

KÖZÉPEN

Középen a seholban
Gondolom már tiszta leszek
Ha a folytatást választod többet veszítesz
Annál ami pusztán körbevesz
Körbejártam a fönnálló univerzum falain
Kívül létezésünk határain
A fény sosem sejlő sugarain

Legyünk hálásak az isteneknek
Legyenek vagy ne legyenek
Helyem becsülöm akárha pokolban
Emlékszem még ahogy elbuktam

Minden ami valós lehetett valaha olyan valós mint amit mondok
Ha valami semmi nem lehet valami
Semmiképp
Veszejtsd el magad messzi világokban
Melyek ott rejlenek talpad alatt
Váltsa az alant a fölöttet egészen a végtelenig

Legyünk hálásak azért akik vagyunk
Akár ismerjük akár nem magunk
Magammal andalogva
Egyikünk sem figyel jól oda

Szorít az idő pedig nincs is közel
A kereszten a félelem nem tör el
Most a szavaim sem hiszem el
A soraid érezned kell
A soraid érezned kell

Azzal az intenzív érzéssel kezdtem bele, hogy vannak magasabb szellemi létezők, melyek irányítanak, és nem tudtam, hogyan beszéljek erről, hogyan magyarázzam el. „Szellemeknek” neveztem őket. Teljesen világos volt számomra, hogy a zene valahonnan rajtam kívülről érkezik. De ha lekapcsolod az elméd, észreveszed, hogy a zene túl van azon, amit öt érzékünkkel fölfoghatunk, és nemigen értjük azt, hogy hogyan létezik a zene a levegőben, és hogy hogyan jut el hozzánk. De eljut. A stúdiózást megelőző hat hónapos meditáció nagy hatással volt arra, hogy kikapcsoljam az elmém ezen a lemezen. Innen jött a legtöbb muzsika.[1]

KOMÓD

Lebeg a légben három irányban
Tudod tudod
Az út nem bízik bennem
A bokrok mélyén hárman alszunk

Az Úr házába térj be
Egy mérföldre innen
A világ térdre rogy
És térdei törnek annak aki nem tudja hogy
Nem leli örömét a lovak erejében
Nem gyönyörködik emberek menetében

Munkásember ő és senki sem állja kezét
Övé az idő három arca
Megyünk tovább és kigondolunk mondanivalót
Alant imáink sorban a csontokon

Az Úr házába térj be
Egy mérföldre innen
A világ térdre rogy
És térdei törnek annak aki nem tudja hogy
Nem leli örömét a lovak erejében
Nem gyönyörködik emberek eszében

Zenei tájait Cormac McCarthy délnyugati határvidékről szóló leírásaihoz hasonlítottam, mire így válaszolt: „Azt hiszem, valami ilyesmit próbálok művelni a zenémmel. Veszem a nagyon egyszerű dolgokat, és fölnagyítom őket, és azt hiszem, ő is valami ilyesmit csinál, hogy kinyerjen belőlük minden kinyerhetőt, és hogy tanuljon belőlük valamit, hogy érintsék meg őt ahelyett, hogy pusztán elsétálna mellettük.

Ha pusztán a szavakat nézed, azoknak nincs meg ugyanez a hatásuk, de ha benne vagy egy dalban… Úgy értem, a szavak nagyon egyszerűek, nyilvánvalónak tűnnek, de a zenében valamiféleképpen megduzzadnak. Magát a zenét, magát a nyelvet magától értetődőnek tekintjük… ám mivel oly fontosak, oly hatalmasak és… olyan rosszul használtak és lejáratottak, szeretném mindkettőnek visszaadni jelentőségüket. (…)”[2]

VALAKI

Valaki vár hogy velem repüljön
Valaki mindig elköszön mikor rám köszön
Mert senkit nem kötnek össze senkivel
Lelebegek ezzel az áramlattal
Lebegek ez minden álmom
Boldog vagyok és szomorú
Mert akkor kötődnek hozzám mikor már nem lehetek többé test

Bármelyik ház egy keret
Minden valósnak agya lehet
Lebeszéljük magunkat róla
De én meggyőződtem róla hogy
Bárhová nézek ott egy arc
Minden valaha élőnek jut egy placc
Itt van velünk minden világ
És minden idő a mostba mutat
Fogd és csavard a végtelent
Fogd és csavard a végtelent
Valaki elvisz egyenesen
Valaki elvisz egyenesen majd oda

„Mindannyian érzésből játszunk, de nem abban az értelemben, ahogy azok a tudatlan gitárosok, akik nem akarnak időt tölteni azzal, hogy megtanulják az elméletet. Úgy tesznek, mintha előny származna ebből, de szerintem csak lusták.”

A szólóid mégis improvizációk…

„Ahogy mondtam neked, számomra a legfontosabb, hogy kizárjam az elmém. Nem kell arra gondolnom, hogy ez egy moll terc, amelyet épp lejátszok, de tudom, hogy egy moll terc. A moll terc érzése egyenlő azzal a fejemben lévő szimbólummal, amely a moll tercet jelenti. Ez nem túl bonyolult, csak annak hangzik, mert az emberek nem ezt a nyelvezetet használják.

Ez olyan, mintha valaki azt mondaná: ’Nem akarok szavakat használni a beszédhez, csak érzésből élnék, csak nekidörzsölném magam mások testéhez, hozzájuk dörzsölném a péniszemet’. Számomra ez pusztán egy haszontalan, korlátolt módja a létezésnek. Szeretek beszélni az emberekhez, és szeretek hozzájuk dörgölőzni. Az elméletnek csak azért van rossz csengése szerintem, mert sokan az elméletet használják az érzés helyett. […] Sok rockzenész, aki nem tud ezen a szinten gondolkodni, néhány év alatt visszafejlődik. Nem mondom, hogy ez az egyetlen ok, sokszor hozzájárul a túlzásba vitt drog, szex vagy őszintétlenség.

Ha úgy gondolod, hogy téged korlátoz az elmélet, ne tanuld meg, de biztos légy abban, hogy őszinte vagy magadhoz, és nem csak lustaságból nem akarod megtanulni azt mondogatva magadnak: „ja, haver, én érzésből játszom”, mert akkor csak egy gyáva szar vagy. Az elmélet nem blokkolja a kreativitást, csak az ego blokkolja a kreativitást. A túlzott droghasználat vagy ivás blokkolja, de nem az elmélet.”[3]

TEMPLOMFA

Minden fő lehajtva
Minden szem lehunyva
Lásd ama kezet ÉN
Emeld ama kezet
Sekély vizekből
Még nem látott Napig
Isten beszél és él
És cselekszik
Kormos mezőben
Gyógyító erőben
Karomra zárt pecsétben
Fénylő szegély
Fénylő szegély
Fénylő szegélye mennyek leplének

Éles Sheol
Ragyogó harangból
Erős mint a halál
A lobbanó láng
Lelkem maga a tűz

A kemény lökés
A zsibbadó fül
Szokásé
Galléré
Ruháé
A félelmes lándzsa
Előretör
Halotti viselet
Kiöntve
Kiöntve
A tűz lángnyelve
Múltra kacsint VAGYOK
Kezed a bárkán
A kos szarvain át a látvány
Boltívet záró pillanat
Minden boltívet záró pillanat
Ó templomfa

Mert nincs valójában vallás. Érted, ugye? Csak Isten van, és ő ott van. Az ember találta ki a vallást, ám Isten eljött az emberhez a vallásban, mert az ember azt választotta, hogy abban ismerje meg Istent. Nem ismeri Istent saját képmásán kívül. Ám Isten nem olyan, mint mi vagyunk, nem úgy viselkedik, ahogyan mi, nem úgy ítél, ahogyan mi. Ő könyörületes. Mi nem vagyunk könyörületesek.[4]

*

Jegyzetek:

[1] https://www.crossrhythms.co.uk/articles/music/Wovenhand_David_Eugene_Edwards_speaks_at_length_to_pastor_Jonathan_Hanley/61099/p1/

[2] https://www.musicradar.com/news/classic-interview-john-frusciante-red-hot-chili-peppers

[3] https://issuemagazine.com/david-eugene-edwards-2/#/

[4] https://www.musicradar.com/news/classic-interview-john-frusciante-red-hot-chili-peppers